– Milyen volt olyan közönség előtt énekelni, amelynek felét személyesen is ismerted?
– Sokkal jobban izgultam, mert sokan emlékeznek rá, milyen voltam egykor. Össze tudják hasonlítani a két időszakot a zenei fejlődés szempontjából. Ezért vélem úgy, hogy idegenek előtt könnyebb játszani, mint ismerősök előtt. De ha nehezebb is volt a dolgom, a sikerélmény sokkal nagyobb volt. Éppen azért, mert olyanoknak játszhattam, akiket ismerek és szeretek.
– Mesélj kicsit a munkádról, mennyire sikerült beilleszkedni a zenekarba?
– Az a jó, hogy ebben a zenekarban megvan a kohézió, mindenki nagyon kedves, konfliktuskerülő, nincsenek vitáink. Már a meghallgatáson nagyon szimpatikus voltam nekik, megpróbáltam magabiztosnak tűnni, miközben igazából nagyon izgultam. De a jelek szerint sikerült meggyőznöm őket, mert engem választottak. Ezzel alapvetően megváltozott az életem, egy ideig ingáztam, ismerősöknél laktam, de egy éve már Budapesten élek. Jobban szeretem Kolozsvárt, mert Budapest túl nagy nekem, talán azért, mert 24 évet itt éltem. Nincs sok zenekari próbánk, így az egy-két hetes szüneteket igyekszem kihasználni, s olyankor hazautazom.
Ez volt eddig a leggyökeresebb változás az életemben. Énekeltem ugyan itthon is különböző zenekarokban, de nem volt ennyire intenzív a közös munka. A The Carbonfools viszont egy profi zenekar menedzserrel, meg turnébusszal. Egyelőre még az is fura nekem, hogy nem kell cipekedni, miután a régi zenekarommal hozzászoktunk ahhoz, hogy a saját felszerelésünket mi cipeljük. Erről most sem szoktam le, itt is besegítek. A többiek szerint én vagyok az egyetlen énekes az ismerőseik közül, aki segít a pakolásban.
– Mennyire kellett hozzád alakítani a hangzásvilágot?
– Szerintem nagyjából megmaradt a The Carbonfools-jelleg, a hangszínem miatt egy kicsit azért más stílusú a zene. Meg új gitárosunk is van, aki szintén a rockosabb műfajt képviseli. Változás tapasztalható tehát, de nem feltétlenül írunk most direkt olyan számokat, amelyek az én hangomhoz idomul.
– Hanna hogy került a képbe?
– Ő is itt végzett és mivel az alumni találkozóra hívtak minket fellépni, úgy gondoltuk, hogy közös produkcióval is készülünk. Szerintem a Pillow című szám amúgyis jobban szól női vokállal. Lehet, hogy fel is vesszük akusztikusan.
– Mik a tervek az elkövetkező időszakra?
– Tavaly megjelent az új album, úgyhogy új számok egyelőre nem várhatók. Videoklip valószínűleg készül még, meg hát egész nyáron koncertek lesznek a fesztiválszezonban. Erdélyben a torockói Double rise-on és a Kolozsvári Magyar Napokon is fellépünk.
– Mit szóltak a zenekar tagjai az erdélyi közönséghez?
– Tetszett nekik a fogadtatás, szerették itt. A nyári koncerteken kívül is tervezünk még erre zenélni. Jó lenne a román közönség felé is nyitni, főleg, hogy tudok románul és a dalainknak angol szövege van. Bár most született egy magyar nyelvű szám is. Kicsit fura lehet így elsőre, mert a zenekar mindig angol nyelvű dalokat játszott, de szerintem lesznek még magyar dalok is. Igény van rá.
Borítókép: Kiss Gábor
