Az ünnepségen az egyetem Hunyadi Mátyás dísztermében, Tóth Leventének, az Egri Gárdonyi Színház színészének konferálásával, előbb Tonk Márton, a Sapientia EMT Szenátusának elnöke köszöntötte a főleg anyaországi közjegyzők népes csoportjából álló közönséget. Bejelentette, hogy az új épületben ez az első beltéri szoboravatásuk, amellyel egy, a maga idején igen fontos közszolgálatot betöltött személyiségnek állítanak emléket, akit az utókor kezdett méltatlanul elfeledni.
„Gidófalvy István szervezői munkássága kulcsszerepet játszott a székely szövetkezetek megszervezésében, közreműködésével mintegy 400 hitelszövetkezetet alapítottak a múlt század első évtizedében Erdélyben” – mondta el beszédében Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Szenátusának elnöke, aki hozzátette, a közjegyző szobra munkássága megbecsüléseként a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének reprezentatív előterében, a neves erdélyi magyar jogtudósok arcképcsarnokával szemközt kapott helyet. Tonk Márton és Tóth Levente leleplezte Illyés Antal szobrászművész alkotását.
Tóth Adám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke, szaktársuknak nevezte a háromszéki székely nemesi családból származó királyi közjegyzőt, aki a dualizmus korában, a szakma hajnalán, gyakran ingyen, sokoldalú közszolgálatot fejtett ki. Gidófalvy a gyakorlati vallásosság megnyilvánulásának tartotta szövetkezeti mozgalomban való részvételt, amelynek gondolata az erdélyi részek munkásnépének nyomorúságát, szegénységét látva érlelődött meg benne – emelte ki beszédében Tóth Ádám. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke szerint Gidófalvy István élete és munkássága azt üzeni nekünk, hogy a világ olyan lesz, amilyenné tesszük a családban, a hivatásunkban és a nemzetünkben.
A szoboravatást követően bemutatták a Gidófalvy életéről és munkásságáról szóló, A székelyek patrónusa című filmet, valamint megnyitották a Gidófalvy István kamara nevet viselő kiállítást. Az eseményre a Közjegyzői Akadémia Kiadó könyvet is megjelentetett Gidófalvy István (1859-1921) a szövetkezet alapító címmel, Rokolya Gábor szerkesztésében.
Az avatási ünnepséget megelőzően a magyarországi küldöttség és kolozsvári vendéglátóik a Házsongárdi temetőben megkoszorúzták Gidófalvy István síremlékét.
