Sugárzóna
Mert az utazás mindenféle bacilusokkal jár együtt. Amikor két héttel ezelőtt Kolozsvárra mentem, az egész busz köhögött oda- és visszaúton egyaránt. Az ilyesmi nem múlik el nyomtalanul, hát meghűltem én is rendesen, napokig köhögtem.Az előtt azonban fociztam egyet azokkal a barátaimmal, akikkel húsz évig. Érdekes élmény volt, mintha egy kicsit önmagam fölött. A késő esti busszal pedig vissza.Aztán hétfőn megérkezett édesanyám, aki egy szemorvoshoz jött, hogy az tanácsot adjon neki. Aznap még nem hűltem meg, kifogtam a buszállomáson, hazahoztam, másnap reggel mentünk el a magánklinikára. A szemorvos a műtétet ajánlja.Másnap szlovákiai magyarok érkeznek. Áprilisban kiadtunk egy szlovák számot, most arról beszélgetünk, meg természetesen a szlovák kérdésről. Az derül ki, hogy Szlovákia gazdagabb ország, az ostobaság és a félelem, a nacionalizmus viszont ugyanolyan, mint bárhol a világon, mint itt, Erdélyben is. Szigeti Laci remek ember, világkiadót csinált a Kalligramból, melyet az itteniek természetesen leginkább a pénzzel magyaráznak. De semmilyen pénz nem ad kapcsolatokat, minőségérzéket, ötleteket, semmilyen pénz, önmagában semmilyen pénz nem hoz létre egy olyan műhelyt, ahol Esterházy Péter és Szegedy-Maszák Mihály, hogy csak két nagy halottat emlegessek így halottak napja körül, jól érzi magát. *Ráakadtam egy rokonomra a Facebookon. Harminc éve gyerekként láttuk egymást, és egy interjúból jöttem rá, hogy ő az. Divattervező Olaszországban, és mostanában sűrűn jár haza, Vásárhelyre, mert az édesapja kiállítását szervezi.Eljött hozzánk vacsorázni, beszélgettünk. Úgy megnyílt az idő, mint egy szakadék: beleszédültem a ködébe. Rég meghalt emberek integettek, kiáltoztak, fütyültek, én meg dideregve kacagtam.
