A film forgatókönyvét a híres kolozsvári színházigazgató, Janovics Jenő írta, a későbbi Oscar-díjas Kertész Mihály rendezőnek pedig ez a legrégebbi alkotása. Amint a műsorfüzetből megtudtuk: ez az egyetlen olyan mozgókép, amely megörökíti Jászai Marit és a Hollywoodban később híressé vált Várkonyi Mihály színművészt. A film alapjául Tóth Ede 1875-ben írt népszínműve szolgált.
Pálúr János több mint harmincéves tapasztalattal rendelkező, tehetséges és sikeres orgonaművész, akinek a teljesítményét számos díjjal jutalmazták, ismerték el az évtizedek során. A pénteki koncerten elhangzó filmzene teljes mértékben Pálúr improvizációja volt, ami kimondottan ehhez a filmhez készült. Elsősorban tehát őt illeti a dicséret, mivel a film hangulatával, eseménysorával teljes mértékben egybecsengő zenét játszott el.
A szereplők jelleme, sorsa is hűen tükröződött a zenében. Pálúr zenéje a filmszereplők érzelmeinek széles skáláját tolmácsolta, illetve a színpadi helyzetek változatosságát adta vissza. Nem érződött semmilyen „törés”, a film és a több mint száz évvel később készült zene között. Sőt, a film és zene teljes szimbiózisban élt egymás mellett. Merem remélni, hogy a közönség tapsa a produkció végén neki is szólt.
(Borítókép: Pálúr János a pénteki koncert előtt. Fotó forrása: Pálúr János Facebook-oldala)
