Zavarja a férfiakat, ha nem ők a családfenntartók
A nemrég ismertetett, bérkülönbségek miatti helyzeteket vizsgáló, Olaszország történelmi jelentőségű napilapja, a Corriere dell Sera által idézett tanulmányt a City, Londoni Egyetem (City, University of London) kutatói készítették 2009 és 2017 között gyűjtött adatok elemzése alapján. Ebben az időszakban különböző életkorú, szakmájú és anyagi helyzetű házas férfiakat és nőket kérdeztek a párkapcsolatukat jellemző pénzügyi kérdésekről.
A felmérés szerint a partnerüknél kevesebbet kereső férfiak 18 százaléka boldogtalan emiatt, a párjukkal azonos jövedelemmel rendelkezőknek pedig 11 százaléka elégedetlen. Elmondható tehát, hogy a felmérésben részt vevő férfiak közel harminc százaléka nem érzi magát komfortosan olyan kapcsolatban, amelyben nem ő tölti be a családfenntartó szerepét, és nem ő adja a jelentősebb összeget a családi kasszába.
A felmérés a „titokban elégedetlen” kifejezést használja, ami arra enged következtetni, hogy ezek a férfiak nem adnak hangot párjuk előtt ennek az elégedetlenségnek. A kutatásból az is kiderül, hogy a férfiak magabiztosabbnak és boldogabbnak érzik magukat a párkapcsolatban, ha partnerüknél nagyobb jövedelemmel rendelkeznek.
Vanessa Gash szociológus, a tanulmány társszerzője szerint a betevő falatot, a család kenyerét biztosító férfi kliséje jobban beépült a különféle társadalmakba, mint azt korábban gondolták. „Úgy tűnik, hogy a férfiaknak nagyobb jövedelem kell ahhoz, hogy kiegyensúlyozottnak érezzék párkapcsolatukat. A nők körében nem figyelhető meg hasonló jelenség” – emelte ki Vanessa Gash.
A közvélemény-kutatás arra is rámutat, hogy a nőknek igencsak hátrányos megkülönböztetésben van részük a bérezést illetően, férfi kollégáikhoz képest jóval kisebb a jövedelmük. A felmérésben részt vevő Sam Smethers, a nemek közötti egyenlőségért harcoló Fawcett Society egyesület vezetője szerint pusztító hatással van az általános jólétre és teljesítőképességre az, ha egy nő ugyanazért az elvégzett munkáért kevesebb fizetést kap, mint egy férfi.
Mit mond a statisztika a jövedelem-különbségekről?
A nemek közötti bérszakadék mértékéről az Európai Unió tagállamaiban 2018-ban készített felmérést az Eurostat. Az eredmények alapján a nők bruttó órabére átlagosan 14,8 százalékkal volt alacsonyabb a férfiakénál az EU-ban és 15,9 százalékkal az euróövezetben.
Az államok közötti legnagyobb különbség 19,7 százalék volt, hiszen, míg Romániában a nemek közötti bérszakadék mindössze 3 százalék volt, addig Észtországban a férfiak 22,7 százalékkal kerestek többet a nőknél a 2018-as adatok szerint. A jövedelemkülönbség magas volt még Németországban, Csehországban, Ausztriában, Szlovákiában és az Egyesült Királyságban, a kisebb bérszakadék pedig Románia mellett Luxemburgban, Olaszországban és Belgiumban volt megfigyelhető. A kutatás alapján Magyarország középmezőnynek számított, hiszen 12,2 százalékkal volt alacsonyabb a nők jövedelme a férfiakénál.
Néhány állam kivételével elmondható, hogy a korábbi kutatások eredményeihez mérten a 2018-as adatok csökkenő tendenciát mutattak bérszakadék tekintetében. Romániát például az Eurostat tíz évvel korábbi, 2008-as felmérésében még 8,5 százalékos jövedelemkülönbség jellemezte, Magyarországon pedig ugyanabban az évben 17,5 százalékkal kerestek többet a férfiak a nőknél.
A megkérdezettek szerint…
Mivel a nemek közötti különbség témája napjainkban még mindig kényes terület és sokat vitatott, így nem meglepő, hogy az általunk megkérdezettek is két jól elkülönülő vélemény mentén sorakoztak fel: akadtak olyanok, akik szerint manapság már teljesen természetes, ha egy nő többet keres a férjénél, mások szerint ez elfogadhatatlan. Ez nem meglepő, az indoklás és az érvelés viszont érdekesnek tűnik.
Egyesek szerint rosszat tesz a férfi önbecsülésnek és teljesítőképességnek, ha a családfő, családfenntartó szerepét az anyagiak előteremtése által a feleség veszi át. Az erősebbiknek nevezett nem így másodlagos szerephez jut, ami eltér a megszokott modelltől, és hosszú távon konfliktushoz és feszültséghez vezethet.
Ezzel szemben akadt olyan, aki szerint megfelelő kommunikációval a legbüszkébb férfi is átvészelheti, ha nem ő teszi be a nagyobb összeget a családi kasszába. Ha ugyanis a két fél között az élet különböző területein megvan az összhang, közös célokért küzd, észérvekkel tud megvitatni konfliktushelyzeteket, és ezáltal közösen dönt szükséges megoldásokról, akkor egy ilyen helyzet sem jelenthet problémát.
Tény, hogy a mai, állandóan változó világban már egyre több családban „borulnak fel” a megszokott szerepek. Emiatt megtörténik, hogy például az apa marad otthon a gyermekekkel és a nő fektet bele több energiát a karrierépítésbe, pénzkeresésbe, mert egyszerűen több fejlődési, előrejutási lehetőség adódik számára. Ennek az élethelyzetnek a kapcsolatra és a családi életre gyakorolt hatását pedig szinte minden esetben a két fél közötti megfelelő kommunikáció és a kölcsönös megértés mértéke határozza meg.
Közös kassza vagy külön kassza?
A házasságon belüli jövedelemkülönbség mellett az elmúlt években különösen felkapott téma volt a párkapcsolaton, házasságon belüli közös kassza és az úgynevezett szeparált kassza kérdése. Bár mindkét megoldásnak vannak különböző változatai, a közös kassza azt jelenti, hogy a két fél egybegyűjti jövedelmét és abból gazdálkodik, míg a külön kassza az én pénzem, te pénzed és a felezés, pótlás, osztozkodás elve mentén működik.
A közös kasszát preferálók szerint elengedhetetlen a kapcsolat kiegyensúlyozottsága érdekében, hogy a pénzügyek is mindkét fél számára világosan átláthatók legyenek. Ebben az esetben ugyanis könnyebb az elszámolás, a megtakarítás és a problémák megoldása is, hiszen mindenki pontosan tudja, mikor mennyi pénzzel rendelkezik a család.
A külön kassza megoldását választó párok a felek anyagi függetlenségét tartják vonzónak, amely lehetővé teszi, hogy saját jövedelmükből saját igényeik szerint gazdálkodjanak akkor is, ha már elköteleződtek a családos élet mellett. A közös kassza esetleges kompromisszumaival szemben ez a módszer inkább megegyezésen alapuló, jól átbeszélt és felépített rendszert igényel annak érdekében, hogy ne okozzanak folyamatos konfliktust a felek között a különböző kiadások.
A téma természetesen szerteágazó, és több területre is kiterjeszthető. A végkövetkeztetés talán az, hogy nincs általánosan elfogadott jó megoldás. Vannak családok, ahol egyáltalán nem okoz konfliktust a jövedelemkülönbség és van, ahol ez mindennapi probléma. Ugyanígy van, ahol működik a közös kassza és van, ahol a külön kezelt pénzügyekre esküsznek. Egy dolog biztos: jó megoldás nincs, csak bevált és működőképes megoldás van, amely családonként és kapcsolatonként változik, kialakítása pedig legtöbbször a közös tervezésen és a megfelelő kommunikáción múlik.
