Alaposan megfigyelték a Mikó-villát, hogy felfedezzék, mi változott az épületen 1859 óta
Ú. I.
A gyerekfoglalkozásokból is bőven lehetett válogatni idén is, a Kolozsvári Magyar Napok programkínálata számos változatos lehetőséget adott. Minden bizonnyal szép emlékkel és ugyanakkor hasznos élménnyel gazdagodhattak azok, akik ezúttal a „Kalandozás a Mikó-kertben: játékos foglalkozás 8-11 éveseknek” címmel meghirdetett programot választották, amelyet a Korzo Egyesület szervezett közösen a Babes-Bolyai Tudományegyetem Állattani Múzeumával és a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetével.
Már maga a helyszín izgalmas, hiszen ki nem tér be mindannyiszor kíváncsian az állattani múzeumba, amelynek tárlata megunhatatlan. A Mikó-kert parkja, hatalmas fáival a nyári kánikulában kellemesen árnyékos, szellős és csendes oázis volt – szintén ideális terep kikapcsolódásra, valamilyen tematikus foglalkozásra. A Korzo Egyesület művészettörténészei, Barazsuly Viktória Adrienn és Újvári Dorottya a gyerekeknek összeállított játékos foglalkozás révén igyekeztek megismertetni a Mikó-kertet: az egész teret, épületeivel és szobraival együtt, valamint a történetét a hozzá kapcsolódó személyiségekkel, az ott jelenleg is zajló tevékenységeket. Miután az épületben megtörtént az ismerkedés a kis résztvevőkkel, és néhány fogalmat is megbeszéltek valamint tisztáztak, általában a kertekről, azok bejárhatóságáról és használatáról, a program helyszínéről és a múzeumról, azután elindultak a kalandtúrára a Mikó-kertbe.
Ötletes feladatlap alapján haladtak, amely kis térképet is tartalmazott, annak tanulmányozásával megbeszélték és bejelölték, éppen hol tartózkodnak, és melyek a rajta feltüntetett épületek, szobrok. Lévén, hogy nem akármilyen helyen tartózkodtak, meséltek gróf Mikó Imréről, életéről és tevékenységéről, „akinek fontos szerepe volt Erdély első tudományos társaságának a létrehozásában, és ennek adományozta a villáját és a kertjét”. Szó volt Brassai Sámuelről – akiről a gyerekek is tudták, hogy az „utolsó erdélyi polihisztor” volt –, akinek „fontos szerepe volt abban, hogy az iskolákban magyar nyelven tanuljanak”, és aki a természetrajzi tár őreként és a múzeum első igazgatójaként a Mikó-kertet füvészkertté alakította át… Feladatokat is meg kellett oldaniuk, amelyek láthatóan érdekelték, több minden iránt kíváncsivá tették a gyerekeket: Gróf Mikó Imre mellszobránál a márványtábla szövege alapján ki kellett egészíteniük a feladatlapon a megfelelő ábrát, majd a Mikó-villát vették alaposan szemügyre. A ma is álló, a kertnek díszét képező épület 1859-ben egészen másképp nézett ki. Az épületet körbejárva, homlokzatát, díszeit megfigyelve és a feladatlapon levő korabeli ábrázolással összehasonlítva kellett bejelölniük az eltéréseket. Majd tovább kalandoztak a kertben, és a még észrevett művészeti alkotásokat is megjelölték a térképen. Ezután a múzeumban folytatódott a foglalkozás, ahol a kiállításon megnézett tarka lepkék mintájára készítettek papírból hasonlót.
A foglalkozással a művészettörténészek elképzelése és igyekezete a tájékozódás, megfigyelés, észlelés tudatosságának fejlesztésére, erősítésére irányult. A kicsiknek szóló ábrázolása a Mikó-kertnek közelebb hozta a helyszínt történeti és társadalmi jelentőség szempontjából is.
Borítókép: kmn.ro
