Faj-súlyos beszéd
Az egyenlőség politikaelméletileg és közjogilag csakis azt jelenti, hogy az emberek épp a polgári életben létező különbségeik ellenére egyenlőek a törvény előtt. Egyébként az Isten előtti egyenlőség is jogegyenlőséget jelent, amennyiben magának az emberi törvénynek az előképe. Személy szerint nem hiszem, hogy Orbán Viktor rasszista, de ez teljesen lényegtelen. Ő ugyanis egy magasrangú politikai cselekvő, márpedig a nyilvános megszólalás cselekvés is egyben. A faj szó pozitív, vagyis nem elítélő, nem visszautasító kimondása emberi közösségek összefüggésében, szükségképpen előhívja mindazt, ami az emberek fajok szerinti megkülönböztetését jelentette az idők során: milliók meggyilkolását és megaláztatását több kontinensen, magyarokét is persze. Egyszerűen azért, mert a kollektív emlékezet, főleg a huszadik század közepe óta széles körben így kódolja ennek a szónak a jelentését.
Itt tehát a nyelv maga beszél, a beszélő nem is kell a mondottakkal feltétlenül azonosuljon ahhoz, hogy az embereknek mint fajoknak az említése egyből szennyvízként ömöljön. Ezt a miniszterelnök úr pontosan tudja. Ahogyan azt is tudta, hogy szavaiból botrány lesz és azt is, hogy egy ilyen megszólalás sajnos elkerülhetetlenül rásül az országára. Ha egy nemzetközi konferencián előveszem az útlevelemet, egyből mindenki tudja, hogy abból az országból jövök, amelynek a miniszterelnöke ezt mondta. Ezt nem lehet megúszni sem állampolgárként, sem magyarként. Ha pedig a miniszterelnök a kultúrák különbségére gondolt, akkor miért nem azt mondta?
Ez nem fajok keveredése, hanem szavaké. De miért? Az ügyetlenséget kizárhatjuk egy ilyen tapasztalatú politikus gondosan előkészített megszólalásából. Miközben e sorokat írom, már száz fölött jár a magyar akadémikusok száma, akik Orbán Viktor beszéde ellen peticióban tiltakoznak. Vajon egyikük sem ért sem a fajokhoz, sem a kultúrákhoz, sem a politikához? És mindannyian félreértették volna a miniszterelnök beszédét?
