A strasbourgi székhelyű Európa Tanács Miniszteri Bizottsága összegzésében többek között felhívja a figyelmet arra, hogy Romániában csak azoknak a településeknek a közhivatalaiban használhatják a kisebbségi nyelveket, ahol az adott kisebbségben élő közösségnek a lakossághoz viszonyított aránya meghaladja a húsz százalékot. Ez a küszöb a helyi szinten folytatott ügyek és ügyintézések egyharmada esetében teszi lehetővé a kisebbségi nyelvek használatát – állapítják meg.
Mindemellett, a javaslat szerint Romániában biztosítani kell az oktatáshoz szükséges számarányú tanár képzését bolgár, cseh, horvát, német, magyar, román, orosz, szerb, szlovák, török és ukrán nyelven. Képviselőikkel együttműködve, átfogó oktatási modellt kell kidolgozni a török és a tatár kisebbségek számára, emellett tovább kell szélesíteni a romák oktatási lehetőségeit, figyelembe véve az érintett kisebbség igényeit és kívánságait.
A kisebbségi nyelvek szakértői által összeállított jelentés szerint, a román alkotmány és a különböző törvények általános keretet biztosítanak a nemzeti kisebbségek tagjaival szembeni megkülönböztetés elleni védelemre. Mint írják, „Romániában hagyománya van a kisebbségi nyelvek használata előmozdításának”; pozitív példákként említik például, hogy több kisebbségi nyelven zajlik oktatás az országban, hogy az elmúlt időszakban bővítették a roma anyanyelvűek tanulási lehetőségeit a középiskolai és egyetemi képzésben, hogy a nemzeti kisebbségek részt vehetnek a politikai döntéshozatalban.
Elismeri a jelentés, hogy általánosságban a román tanügyi rendszer több kisebbségi nyelv használatának magas szintű támogatását biztosítja. Megjegyzik, a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény meghatározza a kisebbségi nyelvi oktatásban a minimális diáklétszámot a különböző képzési szinteken.
A szakértői testület sajnálattal vette tudomásul, hogy semmilyen adatot nem kapott a tanügyi törvénynek a gyakorlatban való alkalmazására vonatkozóan, hogy ezt is értékelhessék. A jelentés kiemeli továbbá, hogy az illetékes román hatóságok adatközlésének késedelme és a naprakész információk hiánya akadályozta a romániai kisebbségi nyelvek jelenlegi helyzetének pontos értékelését. Mint írták, a hatóságok második időszakos jelentésüket csak a szaktestület első, 2012-ben közzétett értékelése után több mint öt évvel küldték el.
