Az esemény beharangozójában Darvay Nagy Adrienne így vallott a könyvről: „Negyven évvel azt követően, hogy színpadi végrendeletével Harag György a különleges transzszilván alkotóműhellyé vált Kolozsvári Állami Magyar Színház élén is mintegy átadta főrendezői örökségét választott utódjának, ez a kötet Az idő lenyomata című, 230 esztendőt átfogó „Horatio-könyv« folytatásának tekinthető. Ugyanis legrégibb színházunk szempontjából elsősorban a 20. század utolsó negyedével foglalkozik – beleértve az 1989. decemberi történelmi fordulat következményeit, 35 évvel ezelőtt kezdődő hatását – az első Harag György-emléknapokig. A tévészínház szakkifejezéseivel élve: az előző nagytotálban, a második kötet »szűkebb képkivágásban« mutatja be Erdély fővárosának »hamletomán« színháztörténetét, előtérbe állítván a marosvásárhelyi Köteles Sámuel utca 4. szám alatt hajdan ugyanabban az udvarban lakó rendezői »triumvirátust«, akik egyúttal a nyolcvan esztendős romániai magyar színjátszás legjelentősebb huszadik századi színházreformátor vezetői voltak. A huszadik önálló kötetem célja az, hogy Harag György születésének centenáriumán, »a kor foglalatjai és rövid krónikái« segítségével tükröt tartsunk mintegy a nemzetközileg is méltán elismert Kolozsvári Magyar Színház mai természetének”.
A könyvbemutatón a szerző a témával kapcsolatban elmondta, a Hamlet című drámát antropológiai eszközként, a színházi folyamatok, jelenségek és a világ tükrének eszközeként használja. A szerző szerint Hamlet szinonimája a legteljesebb értelemben vett nagybetűs színházi embernek, aki nem csak színész, rendező vagy menedzser, de a világnézete és az életérzése is felszínre kerül.
Tompa Gábor elmondta, a rendező rendkívül nyitott volt, rengeteg kísérleti előadást rendezett, és sok olyan erdélyi szerző művét vitte színre, amelyeket előtte s utána soha senki. Tompa szerint Haraggal dolgozni felszabadító volt, az volt az elve, hogy ne kössenek kompromisszumot, nem elégedett meg a tetszetős, de kényelmes megoldásokkal, a színészekből igyekezett a legtöbbet kihozni. „Haragnál az volt a lényeg, ami Hamletnél is, tükröt tartani a természetnek, megújulni, mindig arról beszélni, ami a világban történik, mert ez az az ethosz, amely nélkül a színház nem létezhet...” – írja az Én meghalok, te élsz című kötetben Tompa Gábor.
A könyvbemutató és dedikálás után filmvetítés következett: Ha a játék valósággá változik című, a Magyar Művészeti Akadémia megbízásából 2022-ben készült dokumentumfilmet láthatta a közönség, amelyben a korabeli előadások felvételei és archív anyagok mellett Harag György munkatársai, színészek, barátok, valamint a rendező özvegye, Harag Ilona – aki a könyvbemutatón és a vetítésen is jelen volt – idézik fel a korszak színházi életének mindennapjait, Harag munkastílusát, magánéletét, személyiségét.
* Címünk utalás Harag György utolsó munkájára, a Cseresznyéskertre, amelyet 1985 tavaszán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház román társulatával mutatott be. Az ekkor már nagybeteg rendező az előadás végén testamentumszerű búcsút vesz: Firszt, az öreg komornyikot alakító Aurel Ștefănescu az összeomlott díszlet között üti a színpadot, övé az előadás végszava, egyben Harag élni akarásának tanúbizonysága is: „Én itt maradok!”
