A beszélgetés kezdetén Ráduly György elmondta: a Magyar Nemzeti Filmarchívum a 2017-es Nemzeti Filmalapba (ma Nemzeti Filmintézet) történő beolvadását megelőzően rendkívül elhanyagolt állapotban, hozzávetőleg harmincöt éves technológiai, infrastrukturális és szemléletbeli lemaradásban volt. „Tulajdonképpen mindent elölről kellett kezdeni” – fogalmazott az archívum igazgatója, hiszen még az épület falai, elektromos hálózata és raktártechnológiája is modernizálásra szorult. Az intézmény működési elveit is teljesen újra kellett gondolniuk, ugyanis „azok a munkafolyamatok, amelyek korábban, az analóg korszakban relevánsak voltak, a digitális korban nagyrészt már átalakultak”. A 2017 után elindított modernizációs és fejlesztési folyamat eredményeként a Magyar Nemzeti Filmarchívum mára az európai filmarchívumok közül is a legmodernebbek táborát erősíti – emelte ki Ráduly György.
A meghívott elmondta, a filmek felkutatásának folyamatát egészen a közelmúltig nagyban nehezítette az a tény, hogy a világ filmarchívumai nem kommunikáltak és nem osztották meg egymással gyűjteményeik tartalmát, elsődleges munkájuk saját nemzetük filmjeinek a felderítése volt az országhatáron belül, a külföldi állományok figyelembevétele nélkül. Mindez a digitális technológia eluralkodásával nagyjából az elmúlt egy évtizedben vett jelentős fordulatot világszinten, az egyes archívumok gyűjteményeinek tömeges digitalizálásával ugyanis az ismeretlen, beazonosítatlan filmek részletei, képkockái az online térben könnyedén megoszthatókká váltak más országok archívumainak munkatársaival, hozzájárulva a tekercsek eredetének felkutatásához.
Berky Lili és Lengyel Vilmos A gyónás szentsége című Janovics-filmben
A Nemzetközi Mozgóképes Hungarika Kutatási Program munkatársainak tevékenysége sokrétű, de elsődleges céljukat tekintve a magyar filmkincs elveszett vagy eddig ismeretlen alkotásainak próbálnak a nyomára bukkanni, nemzetközi jelentőségű magyar alkotók életműveit kutatják fel, valamint mozgóképes és egyéb kapcsolódó dokumentumokat, relikviákat gyűjtenek, hogy ezeket megismertethessék a közönséggel.
Ráduly György a programról szóló előadásában kiemelte: a 19. és 20. századi Magyarország történelmi eseményei nem csupán a magyar filmtörténet alakulását befolyásolták, hanem a filmtekercsek sorsát és a magyar filmesek életét, karrierjét is, hiszen a hazai körülmények gyakran ideiglenes kivándorlásra vagy akár végleges külföldi letelepedésre késztették az alkotókat. Az előadó a folytatásban részletezte a magyar filmes szakemberek 1849 és 1956 közötti kivándorlási hullámainak alakulását, valamint arról is beszélt, milyen folyamatok eredményeként „ragadhattak” magyar filmtekercsek országhatáron kívül a 19. század vége és a 20. század eleje, közepe során.
„A filmek öregednek, ugyanúgy, mint az emberek. (…) Az utolsó órákban járunk, hogy előkerülhessenek még a világban fellelhető magyar filmkincsek” – fogalmazott a meghívott, hozzátéve: tartoznak azzal a magyar filmtörténetnek, hogy megfelelően finanszírozott, koncentrált kutatói fókusszal rávilágítva, „nagyítóval” keressék meg eltűnt alkotásait.
A program első nagy eredménye idén nyáron a Lumière testvérek 1896-ban Budapesten rögzített felvételeinek felkutatása és Magyarországra történő hazavitele volt 125 év után – emelte ki a filmarchívum igazgatója. Ezeknek a mozgóképes anyagoknak a pozitív kópiáival már az 1890-es évek végétől rendelkezett Magyarország, és a lyoni Lumière Intézettel való idei együttműködés eredményeként is csak másolatokra számítottak, de a kutatócsapat az átvételkor azzal szembesült, hogy az eredeti kameranegatívok kerültek hozzájuk. „Ott döbbentünk rá ennek az egésznek a történelmi jelentőségére: 125 év után először újra Budapestre érkeztek azok az eredeti kameranegatívok, amelyeket 1896-ban Budapesten fűzött be a gépébe a Lumière testvérek operatőre” – fogalmazott a meghívott.
Szintén a program során bukkantak rá Bán Frigyes Kadétszerelem című 1942-es alkotására, amelynek megtalálásáról már teljesen lemondtak a kutatók, de néhány hónapja egy szerb moziüzemeltető hagyatékából előkerült a film eredeti mikrokópiája. Az év következő nagy felfedezése az 1942-es, Szeleczky Zita főszereplésével készült olasz film, a Revücsillag (Tentazione) volt, amelynek tekercse a római filmarchívumból került elő. A Hans Hinrich és Aldo Frosi által rendezett alkotásban Kiss Ferenc is szerepel, a filmet pedig Magyarországon magyar szinkronnal tervezték bemutatni, de a premierre a háborús események miatt nem került sor. A program során hagyatékokat, életutakat is kutatnak, így térképezték fel idén az 1941-ben Amerikába kivándorolt Király Ernő színművész hollywoodi munkásságát és családjának történetét is.
A Hungarika kolozsvári szempontból legjelentősebb eredménye kétségtelenül Janovics Jenő 1916-os A gyónás szentsége című némafilmjének megtalálása a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban. Az alkotás négy felvonásból áll, ebből most három került elő, de mivel a filmnek megvan az eleje és a vége is, így rekonstruálható, digitális restaurálás után összeállítható és levetíthető, ugyanakkor a hiányzó második felvonás megtalálására is jó esélyek vannak – hangsúlyozta Ráduly György.
Jelenet A gyónás szentsége című filmből: (elől, balról jobbra) Ihász Aladár, Berky Lili, Szakács Andor, Janovics Jenő, Dezséri Gyula, Lengyel Vilmos, a többi szereplő neve nem ismert
A beszélgetés végén Zágoni Bálint, a Filmtettfeszt igazgatója megosztott a jelenlévőkkel két érdekességet a nemrég előkerült kolozsvári film kapcsán, amelynek egyébként Janovics Jenő nem csupán rendezője volt, hanem a főszereplő katolikus papot is ő alakította. A gyónás szentsége szabadtéri felvételeit Szászfenesen rögzítették – tudtuk meg Zágoni Bálinttól –, így ez az alkotás is egyike azoknak a filmeknek, amelyek az úgynevezett „mozifalván” készültek. A film utóéletével kapcsolatban a fesztiváligazgató elmondta: 1916 novemberében tervezték bemutatni, de épp a premier napján, 21-én halt meg Ferenc József császár, a tíznapos gyász miatt így el kellett halasztani az első vetítést, és bár eredetileg hosszabb ideig tervezték műsoron tartani a filmet, a csúszás miatt csak néhány napig tekinthette meg a kolozsvári közönség.
A beszélgetés meghívottja, Ráduly György zárásként elmondta: 2022-ben lesz Janovics Jenő születésének 150. évfordulója, ebből az alkalomból pedig az NFI és a filmarchívum egyéb ünnepi programok mellett A gyónás szentsége restaurált felvételének bemutatását is tervezi, többek között a jövő évi kolozsvári Filmtettfeszten is. „Ideje, hogy Janovics méltó módon visszakerüljön a köztudatba és elfoglalja az őt megillető helyet a nemzeti emlékezetben” – fogalmazott Ráduly György.
(Borítókép: Janovics Jenő és Berky Lili a nemrég előkerült kolozsvári filmben. Fotók forrása: NFI/Dunky fivérek/filmarchiv.hu)
