LASKAY ADRIENNE
Tanulmányait Kolozsváron végezte a Gh. Dima Zenekonzervatórium zeneszerzés és karmesteri szakán, majd a darmstadti Modern Zene Központban tökéletesítette, 1975-ben zenetudományi doktorátust szerzett. Munkássága a zene minden területét felöleli a vokális műfajoktól a hangszeres alkotásokig, stílusuk a hagyományokra épül. Jelentősek a Kolozsvári Magyar Opera színpadára írt alkotásai, melyekre az idősebb nemzedék még emlékezhet (Találkozások – balett, A helység kalapácsa – opera, Júlia kisasszony – opera), dalai, nagyzenekarra és különböző kamaraformációra írt művei.
Kolozsvári éveiben pedagógiai tevékenysége mellett állandó jelenlétet jelentett számára az írás, magyarul és románul írott szakkönyvek, számos tanulmány és zenekritika fémjelzik ezt a korszakot. 1976-ban a diktatúra szorításából menekülve, családi okok miatt áttelepült Izraelbe, ahol folytatta munkásságát. Nem szakadt el azonban Kolozsvártól, élénken követte a város kulturális életét, sőt már új otthonában írt könyveit: Quo vadis, Terra Sancta (2000), Emlékképek elmúlt időkről (2003), A zene titkai (2005) és Csendes számadás (1999) című egykori kolozsvári írásainak gyűjteményét, mely román nyelven is megjelent (Meditaţii tihnite), szintén kolozsvári tisztelőinek szánta. Jelentős munkája a Budapesten kiadott Bartók és a zsidó diaszpóra című kötet. Sajnos, kiadás alatt lévő új kötetét már nem érhette meg.
Tagja volt mind az izraeli, mind a romániai zeneszerzők szövetségének, a cambridge-i Nemzetközi Biográfiai Központnak és az ACUM szövetségnek. Munkásságát számos díjjal honorálták mind bel-, mind külföldön.
Eltávozta kolozsvári barátait és tisztelőit is érzékenyen érinti, ugyanígy személyemet is, aki benne munkatársát és megbízható jó barátját veszítette el. Vigasztaljon zenéje és írásai, melyekkel itthon van, Kolozsváron.
Kedves Ervin, nyugodj békében, nem felejtünk el.
