Ihász Kálmán 1941. március 6-án született Budapesten. Édesapja hivatásos tiszt volt, aki szabadidejében labdarúgó-játékvezetőként tevékenykedett. Egész pályafutása a Vasashoz kötődik, tizenkét éves korától visszavonulásáig Angyalföldön játszott. Első bajnokságát az 1960–1961-es szezonban nyerte a piros-kékekkel, a címet a következő évben megvédték. A Vasas 1965-ben és 1966-ban (ez utóbbi évben veretlenül) újra magyar bajnok lett, a kispadon Illovszky Rudolffal. A csapattal háromszor nyert Közép-európai Kupát (1962, 1965, 1970), egyszer Magyar Népköztársasági Kupát (1973). A bajnokságban 363 mérkőzésen 19 gólt lőtt. Pályafutását 1974-ben Mészöly Kálmánnal és Farkas Jánossal közös búcsúmérkőzésén fejezte be.
A megbízhatóságáról híres védő csatárként kezdte, majd a fedezetsorban is játszott, de balhátvédként lett igazi klasszis. A sokoldalúság meglátszott a játékán, ügyesen helyezkedett, biztosan szerelt, jól továbbította a megszerzett labdát, bátran vállalkozott támadások vezetésére is. Kemény, fegyelmezett, szívós, de sportszerű futballista volt, egyedül gyorsaságában lehetett némi kivetnivalót találni.
A válogatottban 1962 és 1969 között 27 mérkőzésen szerepelt, de az 1962-es chilei és az 1966-os angliai világbajnokságon nem jutott szóhoz. Utoljára a magyar labdarúgás történetében fordulópontnak, a hanyatlás kezdetének tekintett, Csehszlovákia elleni, 4–1-re elvesztett világbajnoki pótselejtezőn lépett pályára Marseille-ben. Pályafutásának csúcsa az 1964-es tokiói olimpián nyert aranyérem volt, a sikerért nemcsak a 12 góljával az ötkarikás torna gólkirályává avanzsált Bene Ferenc tett sokat, hanem a középpálya és a védelem, benne a kőkemény balhátvéd is. Ihász tagja volt az 1964-ben Spanyolországban rendezett Nemzetek Európa Kupáján (Európa-bajnokság) harmadik helyezést elért magyar együttesnek is.
Visszavonulása után – bár a Testnevelési Főiskolán szakedzői, illetve menedzseri diplomát is szerzett – már nem a labdarúgás állt élete középpontjában. Egy évig még edzette a tartalékcsapatot a Vasasnál, aztán divatáruüzletet nyitott a budapesti belvárosban.
Tagja volt az Olimpiai Bajnokok Klubjának, 2007-től a Magyar Olimpiai Bizottságnak is. 2006-ban az újonnan létrejött Vasas tanácsadó testületének is tagja lett. 2008-ban róla és a Vasas hat további legendájáról – Berendy Pálról, Bundzsák Dezsőről, Csordás Lajosról, Farkas Jánosról, Mészöly Kálmánról és Várady Béláról – nevezték el a Vasas-UNIQA 18 ezer négyzetméteres labdarúgó edzőcentrumának pályáit. 2011 és 2015 között a Focisegély Alapítvány kuratóriumi elnöke volt.
2011-ben a MOB születésnapi emlékplakettel díjazta, ugyanebben az évben Budapest XIII. kerületének díszpolgára lett, 2013-ban a Vasas életműdíjban részesítette.