Csíky Ibolya Kolozsváron született, 1945. április 9-én, a kolozsvári műkedvelők városi stúdiószínpadán lépett először közönség elé. 1965-től a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben folytatta tanulmányait. 1969-ben végzett, és haláláig a nagyváradi közönséget szolgálta. Vígjátéki és drámai szerepekben egyaránt kiemelkedő alakításokat nyújtott. Munkássága elismeréséül Poór Lili-díjjal, Szentgyörgyi István-díjjal, valamint a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.
Temetéséről gyermekei, a méltóságteljes színházi búcsúztatásról pedig a Szigligeti Színház gondoskodik, olvasható a társulat közleményében.
***
„Egész életét családjának és hivatásának szentelte – a legmagasabb fokon, ami elképzelhető. Öröm, szellem, felelősség, elhivatottság és szeretet sugárzott belőle felénk és közönsége felé. Életszeretet. Néhány hete, akik hallhattuk a próbán, gurultunk a nevetéstől, ahogy Arany János Bajusz és a Tudós macskája című versét mondta. Néhány napja még váratlanul feltámadó életerővel és huncut, kaján mosollyal felemelte az ágyában lapuló darab deszkát, színháza gyógyító színpadából egy mindent jelentő kis darabot. Néhány órája, még nem tudtuk, nem akartuk elképzelni, hogy megtörténhet, hogy nélküle kell élnünk. Csíky Ibolya családja körében, békében szeretetben hagyott itt bennünket, hogy a legnagyobbak között folytassa, a legnagyobb színpadon – most onnan mosolyog ránk. Mi még nem tudunk mosolyogni, mert nagyon fáj. Nagyon. A társulat”.
