„Mély szomorúsággal tudatjuk, hogy ma reggel eltávozott közülünk Angi Istán professzor, az egyik legjelentősebb muzikológus, zeneesztéta, a kolozsvári zeneesztétikai szak megalapozója. Őszinte részvétünk a családnak! Emlékét örökre megőrizzük!”, olvasható az intézmény bejegyzésében.
Angi István zeneesztéta, kritikus, publicista 1933-ban született Ozsdolán (Kovászna megye), a kézdivásárhelyi mezőgazdasági szakiskola után kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban végzett, ahol tanári pályáját is megkezdte. Három évig aspiráns volt Moszkvában, ahol Zene és affektivitás című értekezésével a Lomonoszov Egyetemen filozófiai doktorátust szerzett (1965).
1967-ben jelentkezett zenepublicisztikával; 1970-ben esztétikatörténeti cikksorozata jelent meg az Utunkban. Írásait közölte a Korunk és A Hét is. A VII. Esztétikai Világkongresszuson (Bukarest, 1972) és a Nemzetközi Zeneszociológiai Társaság szimpóziumján (Zágráb, 1974) szakelőadásokkal szerepelt. Esztétikai tanulmányai jelentek meg az Árkos 1971 (Sepsiszentgyörgy, 1972), Bartók-dolgozatok (1974), Zenetudományi írások (1977) és A filozófia műhelyében (1978) című gyűjteményes kötetekben, valamint több román és német nyelvű kiadványban. Dévald László gyűjtéséből aforizma-kötetet állított össze és vezetett be Gondolatok a művészetről (Téka 1975) címmel.
Több önálló kötete jelent meg az évek során.
