Almási István 1934. december 8-án született Kolozsváron. Felsőfokú tanulmányait 1951–56 között a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola zenetanári és karvezetői szakán végezte. Itt olyan kiváló tanárai voltak, mint Jagamas János (folklór), Major Ferenc (szolfézs, zeneelmélet) és Nagy István (karvezetés). 1956-ban kapott oklevelet. 1989-ben dr. Romeo Ghircoiaşiu professzor irányításával megszerezte a „zenetudomány doktora” címet. Disszertációjának témája Az erdélyi magyar népzenekutatás kezdeti szakasza volt. Főiskolai hallgató korában kezdett érdeklődni a zenefolklorisztika iránt. Ezen a téren Jagamas János volt a mestere. Vezetésével 1953-ban a Nádas menti Türében járt először népdalgyűjtő úton. 1954-ben közölte első szakcikkét. 1957. január 15-től kezdve nyugdíjazásáig a Kolozsvári Folklórintézetben dolgozott (mai nevén a Román Akadémia Kolozsvári Folklór Archívuma).
130 erdélyi, illetve partiumi helységben mintegy 5000 vokális és hangszeres dallamot gyűjtött. Körülbelül 4000 dallamot és szöveget jegyzett le magnetofonszalagról. Főleg azokon a tájakon folytattott kutatásokat, amelyeknek a népzenéje korábban egyáltalán nem, illetve csak elenyészően csekély mértékben vált ismertté, így a többi között az Érmelléken, a Szilágyságban, a Lápos mentén, Aranyosszéken, a Nyárádmentén, a Kis-Küküllő–Maros közén, a Homoród mentén és Háromszéken.
Tudományos vizsgálódásai kiváltképpen a népi dallamok osztályozási, rendszerezési és tipológiai kérdéseire, az etnikai kölcsönhatásokra, a népdalgyűjtés módszertani problémáira és az erdélyi népzenekutatás történetére irányultak. 11 könyve jelent meg (részben társszerzőkkel) az Irodalmi, a Kriterion, az Európa Könyvkiadónál, illetőleg az Európai Tanulmányok Alapítvány Kiadójánál. 157 tanulmányt, cikket és könyvismertetést közölt tudományos és művelődési kiadványokban. 166 előadást tartott tudományos tanácskozásokon, közművelődési fórumokon és oktatási intézmények rendezvényein népzenetudományi, zenetörténeti, valamint egyházzenei kérdésekről Magyarországon, Romániában, Ausztriában és Németországban.
Almási István tudományos munkájával párhuzamosan egyházzenészként és karvezetőként is működött, nyugdíjba vonulása után pedig az erdélyi magyar felsőfokú képzés intézményeiben vállalta a zenei folklorisztika oktatását.
Díjak, kitüntetések: Kulturális Érdemrend (1970), Ciprian Porumbescu-díj (1981), Szabolcsi Bence-díj (2001), Jagamas János-díj (2004), Kodály Zoltán-emlékdíj (2007), Arany János-érem (2009), a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Doctor Honoris Causa címe (2010).
2005 óta rendes tagja a Magyar Művészeti Akadémiának, tiszteletbeli tagja a Magyar Kodály Társaságnak (2007 óta), levelező tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak (1989 óta), külső köztestületi tagja a Magyar Tudományos Akadémiának (2000 óta).
(A borítóképet készítette: Horváth László)
