Lévén, hogy a korábbi években szinte az összes gyalogos útvonalat kipróbáltam már, de a bringás túrán is voltam néhányszor, az ultramaraton pedig egyáltalán nem az én műfajom, gondoltam egyet: kölcsönkértem egy Fivestars márkájú elektromos biciklit, hadd lám, milyen élmény ilyen típusú bringával megtenni a Kolozsvár–Torockó útvonalat.
Egyes résztvevőknél már induláskor jelentkeztek a kisebb-nagyobb gondok... (A szerző felvételei)
Pontosan egy héttel a Jókai-túra előtt szintén Kertész Leventével és kedves feleségével, Adelával hosszú és aránylag nehéz bringatúrán vettünk részt (Gyalu/Gilău – Havasnagyfalu/Mărişel – Meregyó/Măguri Răcătău), amely során körülbelül egy órát esőben tekertünk, a víz pedig valahogyan beszivárgott az elektromos bicikli akkumulátorába vagy a vezérlőjébe, az elektromotor pedig emiatt leállt. 
Rajt
A szakemberek hiába takarították ki, szárították meg az elektronikai rendszert, szigetelték szilikonnal a vezérlőt, mi több, cseréltek ki alkatrészeket benne, a Jókain az üzemzavar ismét jelentkezett.
Tizenegy kilométer után megáll az elektromotor
Szombaton reggel hétkor a belvárosból lebringáztam az EKE Kolozsvár 1891 székházához, átvettem az igazolólapot és a térképeket, 7 óra 21 perces indulással pedig kitekertem az Unirea sportcsarnoknál található első ellenőrzőponthoz (a sok duma miatt csak 7:51 érkeztem), itt pedig Levente barátommal és feleségével, valamint ismerőseivel, Előddel és Zolival találkoztam: együtt vágtunk neki az útnak.
Szinden tele az akkumulátor
Mivel néhány órával korábban jelentős mennyiségű csapadék esett le, úgy döntöttünk, inkább az aszfalton haladunk, nem az erdőn keresztül vágunk át. Tudtuk, hogy kerülő, ám a villanyáram jelenléte adta „erősítés” tudatában ennek a részletnek nem tulajdonítottunk figyelmet. A bükki kempingnél található ellenőrzőponthoz 8 óra 23 perckor értünk fel, innen pedig a csürülyei tó irányába tekertünk. Azaz tekertünk volna, de a Kis Magura-csúcs közelében található letérőnél leállt az elektromotor. Ketten is próbáltak lelket lehelni bele, sikertelenül.
Több hölgy is bevállalta a teljesítménytúrát
Azonnal átvillant az agyamon: vissza kell fordulnom, hisz még legalább 70 kilométeres táv áll előttem, márpedig az elektromos rásegítés nélkül a 25 kilogrammos biciklit igen nehéz lesz használni: olyan így tekerni, mint szervokormány nélkül gépkocsit vezetni vagy behúzott kézifékkel tolni az autót…
Gondolataimat nem mondtam el hangosan. Arra számítottam, hátha valamilyen csoda folytán helyrejön a bringa – egyébként Várfalva után valóban bekapcsolt alkalmanként –, s ha mégsem, akkor legrosszabb esetben késő estére kizárólag az aszfalton haladva mégiscsak Torockóra érek…
Kihagyott vagy felcserélt ellenőrző pontok
Túratársaim is bátorítottak, nekivágtunk hát az útnak. Szerencsére hosszabb ideig ereszkedők sorozata következett, a nehéz bringa jól nekilódult a lejtőn, elsőként értem az aljba. Kihagytuk az Adrenalin Parknál és a Hordos-kútnál található ellenőrzőpontokat, az észak-erdélyi autópálya mellett haladva 10 óra 51 perckor megérkeztünk a Túri-hasadékba, majd 10 óra 17 perckor a Tordai-hasadékba, 11 óra 20 perckor pedig a szindi paplakhoz is. Valóban: más sorrendben érintettük az ellenőrzőpontokat. Mészkő következett, majd egy eléggé hosszú makadámút Várfalváig (12:45).
Várfalvánál, 70 kilométer tekerés után is tele az akku
Az EKE-várnál felállított ellenőrzőpontnál sokan nagyot néztek: tele akkumulátorral érkezett meg az elektromos bicikli, ez mégis hogyan lehetséges?! Az GPS szerint eddig 70.2 kilométert tekertem…
A neheze csak most következett: aszfaltúton Csegez, majd innen fel a Székelykőre. Maga a Golgota volt ez a hely, igen nehéz volt feltolni a súlyos biciklit… Az ellenőrző ponthoz 15 óra 6 perckor érkeztünk meg, a GPS azt mutatta, eddig a pontig összesen 82.6 kilométert tettünk meg. Felüdülés volt végigbringázni a gerincen, sőt, az addig elviseltekhez képest valóságos élvezet volt leereszkedni az erdőben Torockószentgyörgyre.
Csegezig sem fogyott el az áram. Nem is volt ahogyan... :)
Eszembe jutott, amikor néhány évvel ezelőtt az ereszkedő előtt kapott el az eső bennünket, Mátis Anikó igen tapasztalt bringás társammal sok helyen a biciklik mellett haladva jöttünk le az erdőben, a mezőn pedig olyan sár volt, hogy jóval a kukoricás előtt kerekeink teljesen tele lettek sárral, már nem is forogtak: hátunkon vittük el őket a településig. Itt valaki segítségével megmostuk a drótszamarakat…
Még a Csegez utáni meredek emelkedők sem bántuk meg, hogy nem ültünk otthon, s néztünk tévét...
Most szerencsére nem volt sár, a célban 17 óra előtt került színes öntapadós az igazolólapunkba. A megpróbáltatás után nagyon jól esett a sör, a bor, ismét a sör, s aztán végül a bor. Egészen az utolsó busz indulásáig…
Gyerekbarát EKE-biciklitúra vasárnap
A fizikai és pszichikai nehézségek következtében úgynevezett levezető túrára van szüksége az embernek: erre tökéletesen alkalmas volt a másnapi EKE-esemény: Szima Márton gyermekbarát bringázást szervezett Csucsa környékén, pontosabban a Sebes-Körös partján.
Kezdődik az emelkedő a gyermekbarát túrán
A fél tíz órai indulás tökéletesen megfelelt mindazoknak, akik egy nappal korábban letekerték a Jókait, bár ezek közül csupán hárman voltunk jelen: Kertész Levente és Adela, illetve jómagam. A bringákat a Levi furgonjával szállítottuk a kiindulóponthoz, innen pedig kicsik és nagyok társaságában a teljesen biztonságos útvonalon hozzáláttunk a bringázáshoz. 
Most nem a nagyágyon, hanem a biciklin...
A szombati kínlódást követően az ősrégi és sokat káromolt bringám, a „Sárgavillás Rózsaszínke” mennyeinek tűnt: könnyű volt hajtani, pehelysúlyú váza könnyítette a haladást. Természetesen a terep is teljesen lankás volt, a szervező elsősorban a gyermekek erőnlétét vette figyelembe és ehhez igazította az útvonalat.
A fiatal részttvevők egyik bravúrja
A többnyire makadámúton gondtalanul haladtunk a következő útvonalon: Csucsa – Körösfeketetó – Csarnóháza – Barátka. Az ötven kilométeres össztáv a gyermekeknek sem volt megerőltető, főleg mert volt egy hosszú tűzrakásos, szalonnasütéses pihenő is, mi több, az Ökrök-vízesést is megtekintettük. A keményebb fiúk felcipelték a bringát a természeti és turisztikai látványosságig, innen pedig extrém ereszkedésüknek lehettünk tanúi…
Külön dicséretet érdemel a négy és fél éves Boldizsár Zeyk Mátyás (Matyi) és testvére, a hároméves Panna, akik egyébként a Négyen a nagyágyon című sorozatunk főszereplői…
Ügyes és bevállalós
