– Úgy illene, hogy valami alkalomhoz illő idézetet hozzak, aranylóan csillogót, búcsúhoz méltót, kicsit megkönnyeztetőt és mégis bátorítót. Amit aztán amolyan jobb sorsa érdemesült hamuba sült pogácsaként el lehet tenni. Mert enni nem való, de mutatni, évek után rácsodálkozni, annál inkább. Nagy bajban lennék, ha mindenkire találó frázissal szeretném emlékezetessé tenni ezt a pillanatot, mivel sokfélék vagytok. Eljöttetek ebbe a Szamos-völgyébe beszorult muszáj metropoliszba, ahol nem csak az autóknak nincs parkolóhely, de mintha az emberek, a gondolatok sem akarnának megnyugodni. Ez így van jól. Ebben a zárni akaró világban, nyílt agyú, ismeretekre vágyó emberekre van szükség, akik megkérdőjelezik a dolgokat, és bizonyítékot kérnek hozzá. Mesterek kellenek a jól feltett kérdéseknek, és a helyesen megfogalmazott válaszoknak. 426-an vagytok 40 szakról, Románia legjobb egyetemén. Szívet melengető értelmiségi demonstráció, hogy van utánpótlás – mondta Markó Bálint rektor-helyettes. – Vannak városok, ahova úgy lehet megérkezni évek múltán is, mintha hazamennénk. Valami furcsa otthonosság lengi át az esti utcákat. Remélem, hogy egyetemünk és Kolozsvár ilyenné tudott válni számotokra. Mi visszavárunk titeket – tette hozzá Markó.
– Ez a sokadik ballagás, mégis más az előzőekhez képest. Ez az a pillanat, amikor bebizonyíthatják önmagatoknak és másoknak is, hogy megérte az alapképzés után tanulni, szakosodni. Ne feledjétek el, milyen volt Kolozsváron egyetemistának lenni. A számtalan egyéni és közösen megélt élmény, a siker és a kudarc, a barátságok, mind itteni életetek természetes velejárói. Legyetek büszkék arra, hogy az ország legrangosabb egyetemének végzősei vagytok egy olyan városban, ahol a legvagányabb egyetemistának lenni – köszöntötte a ballagókat a diákság nevében Buryán Tünde diák alprefektus.
A köszöntők után Bodó Zalán, a BBTE Matematika Karának oktatója tartott rövid előadást, majd kiosztották az emléklapokat.
