Ennek a teljesen eredménytelen és kontraproduktív politizálásnak esett áldozatul Nicușor Dan államelnök, aki alig egy év alatt játszotta el politikai tőkéjét, amit hosszú évek alatt épített fel. Utólag bebizonyosodott, hogy Dan könnyű préda volt a rendszer számára, mert befolyásolható, elképesztően makacs és magányos farkas, soha nem szeretett csapatban játszani. A tanácsadóit is minden bizonnyal rosszul választotta ki. Ő maga pedig nem képes kiválasztani a hasznos tanácsokat, hiszen minden bizonnyal több javaslatot és megoldást kap egy-egy problémára, de politikai érzéke rendszerint cserbenhagyja. Mindez olyan halálos kombináció, ami pályája korábbi szakaszában nem volt behozhatatlan hátrány, de államelnökként már akkora teher, ami miatt elég volt egy év a megsemmisítő vereséghez.
Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy Dannak véget ért a politikai karrierje. Ideig-óráig ki fogja még húzni az elnöki székben, de számára a politikában már nem teremhet babér, mert helyrehozhatatlanul kiábrándította választóit, akik nem voltak kevesen. Igaz, hogy a hat millió szavazó között sok alkalmi voksoló volt, aki csak kényszerből szavazott rá, de akkor is egy figyelemre méltó, négy-öt millió fős szavazóbázist ábrándított ki.
Ma már nemcsak kormányválságról, hanem általános politikai krízisről beszélhetünk, hiszen az elnöki funkció sem látszik biztosnak. Eddig azt hittük, hogy Dan pozícióját semmi nem veszélyezteti, de az elnök immár közel került a felfüggesztéshez, amitől kezdettől fogva rettegett, viszont édeskeveset tett ellene. Dan mindenkinek akart tetszeni, érthetetlen döntéseket hozott, végül aztán mindenki csalódott benne.
Az események nagyon gyorsan követik egymást, nehéz megmondani, hogy melyek az igazán fontos pillanatok ebben a láncolatban, de semmiképpen nem lehet szó nélkül hagyni a hétfő esti parlamenti szavazást, amikor a pártok az Adrian Veștea kabinetjének beiktatásáról szavaztak. Az elnök jelöltje – aki lényegében a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelöltje volt – csúfosan megbukott. A PSD az AUR-tól próbált szavazatokat szerezni, de végül Simionék átverték Grindeanut, nem szavazták meg a Veștea-kormányt. Az elnök nem adott magyarázatot e sorok megírásáig minderre – és várhatóan nem is fog, elnézve az eddigi kommunikációját. Ezzel a húzással a PSD, a PNL vezetésével szembeforduló politikusok és Nicușor Dan gyakorlatilag kiemelték a politikai karanténból az AUR-t és a porond közepére invitálták, aktív játékossá avanzsálva Simionékat.
Mint ismert, Dan számára az egyik alapvető cél az volt, hogy ne engedje hatalomra a szélsőségeseket. Ehhez képest szinte szalonképesítette a szélsőségesen nacionalista pártot, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Valószínű nem meggyőződésből, hanem érdekből tették, de mindez nem menti fel őket ennek a borzasztóan rossz döntésnek a felelőssége alól. Kelemen Hunor a rossz banalizálásának nevezte ezt a lépést, emlékeztetve, hogy a nagy katasztrófák is kis lépésekkel kezdődnek. Olyan határt léptek át, amivel új időszámítás kezdődik, és innen már nagyon nehéz lesz valamennyire is racionális kontroll alatt tartani a hazai belpolitikát, amely az amatőr, gyengén felkészült szereplők foglyává vált.
A politikai válság még nagyon sokáig éreztetni fogja a hatását, mert bármilyen kormány fog alakulni, nem lesz hosszú életű. Most úgy tűnik, hogy kisebbségi kormánynak van a legnagyobb esélye, amelyet vagy a PSD fog állítani, vagy a PNL-USR-RMDSZ trió. Ugyanazoknak a koalíciós pártoknak kell egyezségre jutniuk és valamilyen modus vivendit találniuk, amelyek eddig is együtt kormányoztak, de ilyen körülmények között kicsi az esélye annak, hogy koherens kormányzásnak leszünk tanúi. Az előrehozott parlamenti választást minden bizonnyal a pártok többsége el akarja kerülni, egyedül az AUR-nak kedvezhet egy ilyen forgatókönyv, ezért elképzelhető, hogy az egymással kibékíthetetlennek látszó konfliktusban levő pártok végül találnak olyan ideiglenes megoldást, amellyel pár hónapig valamennyire rendet lehet tenni a jelenlegi káoszban. Ez lehet most a legoptimistább forgatókönyv, ami azért elég borús jövőt vetít előre.
