. Végül a kért összeget nyújtom át neki. Kérdezem, milyen volt az elmúlt időszak. Panaszkodik, és megmutatja a számlákat is: a hulladék begyűjtő cégnek immár havi kétszáz lejt kell fizetnie, ehhez hozzáadódik a városházának fizetett bér a virágárus bódéért.
A középkorú nő azt is elmondja, hatezer lej garanciát kellett fizetnie a városházának ezért a helyért illetve bérletért, s amikor majd „befellegzik” a tevékenységnek, ugyanannyit kap majd vissza. Az egyik állandó vásárlója ügyvéd – meséli –, aki elvállalta, hogy amikor arra kerülne a sor, peres úton követeli majd a városházától, hogy az inflációval arányosan egészítsék ki az évekkel ezelőtt befizetett összeget, hiszen a hatezer lej garancia annyi év óta veszített az értékéből.
Mondja, nincs az embereknek már pénzük, ott spórolnak, ahol csak lehet, ezért aztán főleg virágot nem vásárolnak már. A pénzesek pedig kocsival közlekednek, így ott nem tudnak leparkolni, hogy virágot vegyenek. A polgármesteri hivatal nem gondoskodott arról, hogy a gépkocsivezetők számára legalább két megállóhelyet biztosítson a virágosbódé előtt.
Hozzáteszi, hogy három bódé már bezárt, mert a virágárusok képtelenek voltak fedezni a költségeiket…