Bemutatták Cseke Péter új könyvét
A rendezvényre érkező szép számú közönséget Uray Zoltán köszöntötte az Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében. A rövid bevezetőt követően Farkas Balázs filmjét vetítették le, az 1994 szeptemberében készült alkotás a három biológus pályakezdését, akkori helyzetét, problémáit mutatta be, akiket már akkor Cseke Péter faggatott. A rövid filmből kiderült, a kisebbségi lét miatt számtalan alkalommal került a három biológus hátrányos helyzetbe, akik hiába készültek kutatói pályára, itthon ez egyiküknek sem adatott meg. A filmben Imreh István felidézi, mindannyiuknak felajánlott az egyetem oktatói állást, amelyet végül nem vállalhattak el. Annak érdekében pedig, hogy megmaradjanak értelmiséginek, egyéni „trükkökket” kellett bevessenek, tette hozzá.
A film kapcsán Cseke Péter megjegyezte, azok a problémák, amelyeket a kutatók 1994-ben megfogalmaztak, most, 25 évvel később is aktuálisak, és negyed évszázad múlva is érvényesek lesznek. A kötetről elmondta, szakembereknek is a hasznára válhat, hiszen a három biológus életmű-bibliográfiáját is tartalmazza, tudományos elvárásoknak megfelelően szerkesztve.
A kötet szerzője elsőként arról kérdezte a két jelenlévő biológust, hogy mit hiányolnak a kötetből. „Magát a szerzőt”, érkezett a válasz Imreh Istvántól, aki kifejtette: Cseke Péter újságírói munkásságáról, arról, hogy milyen munkát végzett, semmit nem tudnak meg az olvasók a kötetből. Wilhelm Sándor szerint a kötet akkor lett volna teljes, ha megszólalt volna benne néhány olyan fiatal, aki a három biológus munkásságát folytatja. Wilhelm Sándor elmondta, úgy érzi, nincs utódjuk, diákjai között sem volt senki, aki vállalta volna a munkája folytatását, majd bevallotta: őt és Rab Jánost is aggasztotta az, hogy ebben ők hibásak-e. Az életpályája kapcsán elmesélte, Rab Jánossal együtt kutatói pályára készültek, ám ez nem sikerült, ő Székelyhídon, Rab János pedig több székelyföldi településen tanított, és csak másodállásban folytattak kutatást.
Cseke Péter arra is felkérte a jelenlévő biológusokat, hogy osszanak meg egy-egy emléket a több éve elhunyt Rab Jánosról. Wilhelm Sándor elmondta, öt évig lakott együtt Rab Jánossal az egyetemi évek alatt, hármójuk közül pedig ő volt a legkomolyabb. A biológus azt is felidézte, ahogyan kettesben sétáltak egyetemistaként Kolozsváron, és faggatták egymást a vizsgaanyagokból, amelyeket Rab János valahogy mindig jobban ismert. Wilhelm Sándor szerint Rab János hozta a legnagyobb áldozatot, amikor Magyarországra, az ócsai síkságra költözött, és elhagyta a „nagy laboratóriumát”, a Hargitát. Imreh István szerint is Rab János „felnőttebb” volt, mint ők, ugyanakkor neki voltak a legjobb adottságai is. „Kár, hogy nem kapott az élettől egy jó második lehetőséget”, fűzte hozzá.
A beszélgetés során Imreh István a rákkutatás jelenlegi állásáról, a gyógyítás lehetséges új útjáról is mesélt. Az est végén felszólalt Uray Zoltán, a beszélgetés moderátora is, aki elmondta: megjelent egy új generáció, vannak új biológusok, geológusok, akik más rendszerben, jobb lehetőségek között tanulnak. „A mai biológia jó lábakon áll”, jegyezte meg az akadémikus.
(Borítókép: Az est „főszereplői, balról jobbra: Cseke Péter, Wilhelm Sándor, Imreh István, és Uray Zoltán. Fotó: Horváth László)
