A ritka emlék az 1944-ben deportált Weinstein család otthona volt, a háborút követően pedig egy román család használatában maradt, amely az 1980-as években a Szatmár Megyei Múzeumnak adományozta, muzeológiai hasznosítására azonban akkor nem került sor. Az épület így évtizedekig raktárban állt a szatmári múzeum gyűjteményében. Az áthelyezést Belu-Simion Făinaru művész kezdeményezte, a munkát a Erdélyi Néprajzi Múzeum, a Szatmár Megyei Múzeum és a két megyei tanács támogatásával valósították meg.
A ház elemeit négy teherautóval szállították Kolozsvárra. A szakemberek és Tudor Sălăgean múzeumigazgató szerint a szabadtéri múzeumi környezet biztosítja leginkább a faépítmény szakszerű megőrzését. Az épület a holokauszt által elpusztított erdélyi zsidó közösségek emlékezetének jelképe lesz, és a kulturális párbeszéd új helyszíneként szolgál majd.
