Családi traumafeldolgozás mozgóképpel – Sophy Romvari első filmje a Filmtettfeszten

A közönségtalálkozón Réti Iringótól (balra) lehetett kérdezni (Fotó: RADU NORBERT)
A 26. Filmtettfeszt utolsó vetítésén a Művész moziban Sophy Romvari első mozifilmjét, a Blue Heron – Egy nyár emléke című alkotást láthattuk. A filmben a híres magyar díszlettervező, Romvári József unokája őszintén beszél legidősebb fiútestvére mentális problémáiról, amely felemésztette a családot. A vetítés után a film egyik főszereplőjét, Réti Iringót várták beszélgetésre.

A film története szerint az 1990-es évek végén az újrakezdés reményében hatfős család költözik a Vancouver-szigetre. A család mindennapjait, vívódásait és félelmeit a legkisebb gyerek, Sasha (Eylul Guven) szemén keresztül ismerjük meg. A család életét a legidősebb testvér, Jeremy (Edik Beddoes) egyre kiszámíthatatlanabb és veszélyesebb viselkedése árnyékolja be.

Sophy Romvari egyik interjújában úgy nyilatkozott, a saját családi tapasztalataiból kiindulva szerette volna bemutatni, milyen mentális zavarral élő családtag mellett felnőni, de nem az érintett, hanem a testvér szemszögéből. Úgy érezte, hogy ez a nézőpont ritkán jelenik meg a hasonló témákat feldolgozó filmekben, noha sokan élnek át hasonló helyzeteket. Filmjével ezért kevésbé megszokott perspektívából kívánta megmutatni a családi helyzetet.

A Filmtettfeszten közönségtalálkozót tartottak Réti Iringóval, aki a filmben az anyát alakítja. Megtudtuk, saját családi tragédiája is végigkísérte őt a szerepmegformálásban, a vetítést a nagynénje és az unokatestvére emlékének ajánlotta.

A színész elmesélte, hogy miután a rendező kiválasztotta őt és Tompa Ádámot a szülők szerepére, először online találkozókon vették át a forgatókönyvet. A gyermekekkel való közös munka kapcsán Réti Iringó felidézte, a Vancouverbe érkezés és a forgatás kezdete között elegendő idő jutott arra, hogy a színészek összebarátkozzanak a gyermekeket alakító fiatalokkal.

A beszélgetés során az is szóba került, mennyiben követi a film a valós eseményeket. Réti Iringó elmondta, hogy a történet valós eseményeken alapul, de számos fikciós elemet is tartalmaz. Sophy Romvari nem ragaszkodott minden részlet pontos reprodukálásához, hanem a film dramaturgiai szempontjait tartotta szem előtt. A színésznő szerint a rendező a saját gyermekkori emlékeiből indult ki, majd felnőttként beszélgetések és különféle dokumentumok segítségével próbálta összerakni a család történetét. Gyermekként ugyanis sok eseményt nem lehet teljes egészében megérteni: emlékfoszlányok maradnak meg, miközben a történtek okai gyakran homályban maradnak. A film részben annak a felnőttkori kísérletnek a lenyomata, hogy a rendező utólag megértse családja múltját és édesanyja döntéseit.

A történetben a család legidősebb gyermeke, Jeremy egyre nehezebben kezelhető viselkedése miatt kerül konfliktusba környezetével. A szülők és a szakemberek sem találnak egyértelmű magyarázatot a problémáira. Réti Iringó szerint a filmben bemutatott esetben a fiú viselkedése idővel olyan mértékben súlyosbodott, hogy a családnak és a környezetének már nehézséget okozott a helyzet kezelése.

A filmben megjelenő ideiglenes elhelyezés kapcsán a színésznő arról is beszélt, hogy Kanadában és az Egyesült Államokban a családjukból kiemelt gyerekek nevelőcsaládokhoz kerülhetnek. A történet ugyanakkor arra is rámutat, hogy a gyermekvédelmi rendszer nem minden esetben talál megfelelő megoldást az összetett problémákra.

A beszélgetés végén a színésznő a forgatás érzelmi hatásáról is beszélt. Elmondta, hogy a munka befejezése után hatalmas megkönnyebbülést érzett, mert végre letehette a szereppel járó lelki terhet. Mint mondta, az anya tehetetlensége és fájdalma nagyon erősen hatott rá. A film elkészülte után is könnyen elérzékenyül, amikor a történetre gondol – fogalmazott Réti Iringó a közönségtalálkozón.

Köszönjük, hogy előfizet a Szabadságra és támogatja lapunkat!