Akkor sem értette senki, hogy mi van az elnök fejében. Tavaly márciusban Florin Cîțu mentette ki, aki 10 perccel a bizalmi szavazás előtt visszaadta a kormányfői mandátumát. Akkor még Ludovic Orban volt a liberálisok Supermanja, őt kellett miniszterelnöki székbe visszasegíteni. Végül elmaradt az előrehozott választás, és Iohannis bebizonyította, hogy amatőr politikai játszmakeverő. Ráadásul másfél évvel később mégis Cîțunál horgonyzott le, ami jól mutatja, hogy politikai tanácsadói vagy elhagyták az elnököt, vagy szándékosan szabotálják, mert magának az elnöknek annyi politikai érzéke és következetessége van, mint egy óvodásnak. Sajnos ezzel a képességgel Florin Cîțu sem rendelkezik, így vak vezetett világtalant, s a koronavírus okozta elhalálozások abszolút rekordjának napján kormány nélkül maradt az ország. Ez azt jelenti, hogy semmilyen komoly döntést nem lehet hozni a következő hetekben, és félő, hogy elhúzódó politikai válság elé nézünk, mert ha liberális kisebbségi kabinet alakul, az sem fog tudni nyugodtan kormányozni. Folyton vitatkoznia kell majd a parlamentben, ilyen körülmények között pedig szép álom marad a hatékony és eredményes kormányzás.
A rendszerváltás óta hat bizalmatlansági indítvány volt sikeres, de a mostani egyedülálló, hiszen soha nem alakult ilyen széles körű ellenzéki többség, mint a mostani, még akkor is, ha a jelenlegi csak alkalmi. Egyedülálló azért is, mert a pártok újabb szöget ütöttek a román demokrácia koporsójába, olyan mélyre süllyesztve a lakosságnak a politikusokba vetett bizalmát, hogy félő, onnan már vissza sem lehet hozni. A mostani bizalmatlansági indítványnak a legnagyobb nyertese az a szélsőségesen nacionalista AUR, amelyet az amatőr politikus államfőnek, a saját belharcaikba elvakult liberálisoknak, a felelőtlenül opportunista USR PLUS-nak sikerült az elszigeteltségükből helyzetbe hozniuk. Már csak a PSD-nek kellene elkövetnie azt a végzetes hibát, hogy erőltesse az azonnali előrehozott választásokat, mert akkor az AUR jó eséllyel a második legnagyobb politikai erővé léphet elő.
„Tökéletes” válságot sikerült összehoznia a koalíciónak, hiszen az egészségügyi járványhelyzet mellett nyakunkon van a drágulási hullám, most politikai válság is súlyosbítja a helyzetet, ráadásul a járvány olyan korlátozásokat és bizonytalan gazdasági környezetet idéz elő, amely kiteljesítheti a drágulások által előrevetített szociális krízist. Újabb kérészéletű bukott kormánnyal sikerült bővíteni az elmúlt tíz évben folyton cserélődő kabinetek sorát. A fél éves Dragnea-féle kormányokat három hónappal „élte túl” a Cîțu-kabinet, amely körülbelül annyit maradt hivatalában, mint a hírhedt PSD-PNL alkotta nagykoalíció 2009-ben. Beteges tünet és egyben az amatőrség és a politikai kalandorság jele, hogy nálunk egy nagykoalíció, de a magát 2016-ban túlnyert PSD-ALDE kormányok is csak hat-kilenc hónapig bírták ki a kormányzást. Romániának nem volt 2008 óta olyan kormánya, amely kitöltötte volna a teljes négyéves mandátumát. A politikum olyan instabiltást generált az elmúlt 13 évben, ami nem vezethetett semmi jóra. A fontosabb reformok is körülbelül akkor rekedtek meg. A hárompárti koalíciónak megadatott az a történelmi lehetőség, hogy véget vessen ennek az átkozott káosznak, de nem rendelkezett elég önmérséklettel, hogy Romániát ismét visszaírják a normális, nyugodt, megállapodott, valamelyest kiszámítható országok térképére. Ehelyett ismét arra ítéltek, hogy még hosszú ideig Európa perifériáján megtűrt, lenézett, zajos, nyughatatlan, keleti szomszédként tengődjünk.
