Drága Drusza – így szólítottalak, hiszen a „lányom lehettél volna” keretben név- és lelki rokonok voltunk.
Hittel hiszem, hogy te október 5-e, szombat délelőtt 10 óra óta a mennyei üdvözült lelkek társaságában mosolyogsz és tartasz reneszánsz táncházat. A korán elhunyt régizenészek – Babrik József és Deák Endre, az erdélyi magyar régizene-mozgalom kezdeményezői –, valamint Kobzos Kis Tamás muzsikálnak néked.
Te a kezdetektől beléptél közénk: már 1992-ben, informatika szakos egyetemi hallgatóként jelen voltál a kéthetente tartott historikus táncházunkban, amelynek hamarosan átvetted a vezetését, majd éveken át nagy lelkesedéssel, igényességgel és az időközben megszerzett szakmai tapasztalattal a birtokodban irányítottad azt.
1993 februárjában az Amaryllis táncegyüttes alapító tagjai között voltál. A kétezres évek elején táncoktatói diplomát szereztél, így lettél az együttes vezetője. Historikus táncokból doktorált Kovács Gábor mentorunk nyomában már te is készítettél táncjeleneteket, alkottál koreográfiákat a mindenkori Mátyás-napok ünnepi alkalmaira. Lassanként a Mátyás király szellemi örökségét kutató, ápoló és népszerűsítő ars poeticánk első számú megvalósítójaként tekinthettünk rád. Az idén harminckettedik kiadását megért Kolozsvári Mátyás Napok szellemi tartalmának egyik markáns megvalósítója voltál mindvégig. Hiányozni fogsz nekünk minden február 23-án, Mátyás király születése napján – miként az év összes többi napján is.
Bár a mindennapi betevő falatot tördelőszerkesztőként kerested a Verbum kiadónál, mégis volt időd és energiád létrehozni és vezetni a 90-es évek végén a nagyenyedi Collegium Gabrielense historikus zene- és táncegyüttest, majd a kétezres évek elején Déván találtál lelkes fiatalokat, akiknek továbbadhattad tudásodat – ők Renaissence néven alakult zene- és táncegyüttesük előadásaival ejtették ámulatba még Böjte Csaba atya árváit is.
Közel egy évtizeden át szorgalmas, odaadó közreműködője voltál a Csíkszeredai Régizene Fesztiválnak: nyári egyeteme keretében reggeli tánckurzust tartottál a részt vevő fiataloknak. Mindig nagy sikerük volt, amikor bemutatták a tanultakat a nyári egyetem záróelőadásán, téged pedig a fesztivál szervezői, fellépő zenészei alkotta valóságos nagy család méltó és nagyon szeretett tagjaként tartott számon.
Szaktudásodnak köszönhetően 2019-ben vendégtanárnak hívtak meg a Sapientia EMTE táncművészeti szakára. Sajnos, betegséged miatt csak egészen rövid ideig folytathattad ezt a munkát.
Mindig nagyon érdekelt a jóga: te magad is gyakoroltad, és amint még jobban elmélyültél a rejtelmeiben, női jógatanfolyamot hirdettél, a kolozsvári kicsinyeknek pedig baba-mama jógafoglalkozást. Megismerkedésünk elején megkértél, hogy tanítsalak meg blockflőtézni. Ezt a reneszánsz korabeli csőrfuvolát aztán ösztönös művészetterapeutaként tanítottad, alkalmaztad autista és diszlexiás zeneovisaim körében hosszú éveken át, sikerrel gyógyítva kis lelküket. Sokoldalú, kreatív egyéniségedet mindig gazdagítottad valamilyen tanfolyamon, képzésen. Spirituális gazdagságodat aztán krőzusként szórtad szerteszét. Ki-ki szedegedhetett belőle magának kedve és tehetsége szerint.
Mindannyiunk legnagyobb sajnálatára az utóbbi néhány évben szakmai tevékenységeid nagy részétől visszavonultál, mert az erődet valami más kötötte le. Hűséges, önfeláldozó társaddal, Péterrel az oldaladon emberfeletti, hősies küzdelmet vívtatok a betegségeddel. Ám a betegség csak a testedet tudta legyőzni, lelked, szellemed átragyogott a testi szenvedésen, továbra is szárnyalt és tervezett. A tőled megszokott töprengéssel, vívódással, alaposan készültél, hogy – akár erődön felül is – folytathasd egyes munkáidat. Tartottad a női kör foglalkozásait, meditációs sorozatot indítottál.
Eme közös sóhajtásban mi magunkat siratjuk tulajdonképpen, mert most nekünk nehezebb, mert szegényebbek lettünk – valóságos, fizikai lényedben nem érhetünk már el téged. Jelenléted azonban kitörölhetetlen való mindazok számára, akik spirituális utaid részeseivé váltak, azokon útitársadul szegődtek.
Most már örökre a téged megillető jó helyen vagy. Nyugodjál békében, kedves. Mosolygós személyiséged bátorító, megőrző melegével örökre velünk maradsz. Búcsúzik tőled szeretettel, az Amaryllis Társaság nevében is,
László Bakk Anikó
