Botanikus kertek a kincses városban: mégsem a Mikó-kert volt az első

A Monostor úti telek bérlése 1854-ben kezdődött

A Református Kollégium jelenlegi telkén 1811-ben botanikus kert létrehozását tervezték (Fotó: Rohonyi D. Iván)
Kolozsvár egyik nevezetessége a Házsongárdi oldalban elterülő, európai hírű botanikus kertje. Az itt élők számára természetes, hogy ez a mai helyén, azaz a Majális/Republicii utcában található. Patakoktól szabdalt dimbes-dombos területén a táblákkal jelölt évszázados fák, a színes virággruppok, a vízmedencék között sétálva fel sem merül, hogy a városban máshol is kialakíthatták volna. A köztudatban az él, nem is olyan régi ez a kert, hiszen csak most, június 25-én ünnepelték megnyitásának századik évfordulóját. Előzménye azonban a Mikó-kertben, a klinikák közelében volt. Gaal György helytörténész legújabb kutatásai viszont azt igazolják, mégsem ez volt az első tényleges fűvészkert Kolozsváron. Története csak most tárulkozott fel, miközben a kert anyaintézményének, az 1775-ben alapított Orvos-sebészi Tanintézetnek a történetét kutatta. Többrészes összeállításunkban a kolozsvári botanikus kertek történetét tekintjük át.

Amikor 2017 februárjában a Farkas utcai Nemes–Bethlen-palota Petőfi / Avram Iancu utcára néző kertjében irtották a hatalmas fákat, s közismertté vált, hogy oda szálloda épül, a sajtó arról cikkezett, hogy ott lett volna a város első botanikus kertje. Ezt eddig semmilyen adat sem igazolta, az egyik főúri család szépen gondozott parkja volt ott, ahol gyakran vendégeket fogadtak, néha mulatságot szerveztek. A hagyomány szerint 1849 tavaszán Petőfi is megfordult a család vendégeként e kertben. Ott ugyan nem volt botanikus kert, de a közelében mégis terveztek ilyen kertet. Felbukkant a Református Kollégium Farkas utcai (régi) épületének területrendezési tervrajza 1811-ből, s azon az épület melletti kis telket, amely ma a Kovács Dezső utcáig terjed, a Hortus Botanicus felirattal látták el. Nincs adat arról, hogy a kertet végül berendezték volna ilyen céllal, s meglepő, hogy az első tényleges botanikus kert felállításáért is ebben az évben indult a küzdelem. 

A botanikus kert fogalma az egyetemek létesítésével egy időben alakult ki. A kora újkorban felállított egyetemeken az orvosképzés alapos növénytani ismereteket követelt. Hiszen a gyógyszerek nagy része növényi eredetű. Az orvosnak ismernie kellett minden gyógynövény hatását, hogy poraikból kikombinálja a gyógyuláshoz szükséges gyógyszert, amelyet aztán a patikusnak kellett elkészítenie. Az előre gyártott gyógyszerek csak a 20. században terjedtek el. A növénytani képzéshez nélkülözhetetlen volt a botanikus kert. Úgyhogy Európa első ilyen kertjei az egyetemekhez kapcsolódnak. Itáliában Pisa (1544), Padova (1545), Bologna (1568), német földön Lipcse (1542), Angliában pedig Oxford (1621) büszkélkedik a legrégebbi tankertekkel. Magyarországon a nagyszombati egyetem orvosi kara mellett 1771-től nyílt tanítást szolgáló szerény kert, amelynek utóda a mai fővárosi, VIII. kerületi Fűvészkert. Ez utóbbi elnevezés a nyelvújítás szüleménye. Románia legrégebbi és legnagyobb botanikus kertjeként a jászvásárit hirdetik, amely 1856-ig vezeti vissza múltját. A 19. század vége felé már számos gimnázium kertjének elkerített részét illették ezzel az elnevezéssel. Mai értelemben a botanikus kert egyszerre szolgálja a tanítást és a kutatást. Növényeit felirattal kell ellátni, ha erdős része is van, gyakran arborétumnak nevezik. 

A Nemes–Bethlen-palota Petőfi / Avram Iancu utcára néző kertje 2017 februárjában (Fotó: Rohonyi D. Iván / archív)

Az első tényleges kolozsvári botanikus kertre eddig egyetlen tanulmány sem utalt. Története csak most tárulkozott fel anyaintézményének, az 1775-ben alapított Orvos-sebészi Tanintézetnek a történetét kutatva. (Vö. Az orvos-sebészképzés kezdete Kolozsvárt. Szabadság, 2025. jan. 27.) Mária Terézia császárnő 1770-ben hozott birodalmi egészségügyi törvénye előírta, hogy az addig céhektől képzett sebészmestereknek, illetve a fogásokat egymástól eltanuló bábáknak állami tanintézményben szakszerű képzésben kell részesülniük, és vizsga útján szerzett diplomával rendelkezniük. Ezért az egyetemek, királyi líceumok mellett sebészképző karokat, intézeteket állítottak fel a birodalom minden tartományában. Kolozsvárt az egykori, 1581-ben alapított Báthory-egyetem újjászervezése során létesült egy orvosi tanszék, majd kar, végül intézet. II. József császár 1784-ben elvette a kolozsvári felsőfokú tanintézettől az egyetemi minősítést, s királyi líceummá tette. Ennek keretében működött a sebész- és bábaképzés. A tanszékek száma lassan növekedett. Az első tanár még egymaga oktatta az anatómiát, a sebészetet és a szülészetet. Utóbb beindult az állatgyógyászati, szemészeti képzés is. A belga származású André Etienne kinevezésével kórtan–élettan tanszék létesült 1793-ban. Etienne az első orvosdoktori képzettségű tanár; 1797-ben bekövetkezett halála után a kolozsvári származású Incze Mihály (1762–1836) Bécsben végzett orvosdoktor lett e két tárgy tanára, amelyekhez még a gyógyszertant is hozzácsatolták. Ennek megalapozásául Incze 1811-ben elkezdte a növénytan tanítását, ehhez pedig növénykertre volt szüksége. Kérte is, hogy bocsássanak a rendelkezésére olyan telket, ahol hasznos növényeket termeszthet, de ezt akkor megtagadták. Ez irányú kérése 1817-ben a Főkormányszék elé került, sőt Bécsbe is eljutott. A Kolozsmonostori Uradalomhoz parancs érkezett, hogy bocsássanak területet a tanintézeti kert létesítésére. Számításba jött a falun belüli, az adminisztrátortól használt „Virágos Kert” vagy pedig a Szamos partján fekvő „Csitkós Kert”. Ez utóbbi ott terült el, ahol később az egyetemi sportparkot kialakították. Decemberben Bánffy György főkormányzó leírt a tanintézetnek, hogy a tartományi főorvos (protomedikus) és az érdekelt tanár válasszák ki a megfelelőbb telket. A levelezés az 1830-as évekig elhúzódott. Incze belefáradt a sok kérelmezésbe. Az is felmerült, hogy kellene külön tanár a botanika tanítására, aki a kertért is felelne. 

Joó István 1858-ban (részlet egy csoportképből)

Az 1830-as évek közepére több tanár meghalt, növekedett az immár három évfolyamra oszló diákok száma, úgyhogy 1837-ben meghirdették az intézet „újjászervezését”. Ennek nyomán létesült külön előkészítő tárgyakra szakosodó tanszék: a természetrajz, a természettan (fizika), az orvosi vegytan. Ezt a kolozsvári születésű, Bécsben diplomát szerzett Joó István (1806–1881) orvosdoktor (portrénkon) nyerte el. Úgyhogy ezután rá hárult a növénytan tanítása és a botanikus kert ügye, 1842-től folyt az újabb levelezés. Ismételten kérték Joótól a kert tervét, de ő addig azt nem tudta elkészíteni, amíg nem volt megfelelő telek. Annak megszerzésére nem utaltak ki pénzt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után a Királyi Líceumot feloszlatták. Az Orvos-sebészi Tanintézet (OST) 1850-ben teljesen önállóvá vált, élére a tanári karból neveztek ki orvosigazgatót. A kolozsvári tanintézet ugyanolyan szervezeti kereteket kapott, mint a birodalom többi hasonló intézete Salzburgtól Lembergig. Így a felszereléshez tartozott a klinika és a botanikus kert is. Következésképpen 1853 őszén érkezett a kormányzósági rendelet a kert felállítására, s ezúttal a Katolikus Tanulmányi Alap azonnal felajánlotta a Külső Monostor utcában lévő „szemináriumi kert”-jét. Érthetetlen, hogy korábban, amíg a Katolikus Líceum része volt a tanintézet, miért nem jött szóba a telek. Most egyszerre bérbe adták az állami intézetnek.

bbte-oszifelveteli2Hirdetés

FOLYTATJUK