Barabás T. János elemzővel beszélgettünk a várható külpolitikai eseményekről
Politikailag stabilabb vagy instabilabb világba lépünk jövőre?
Szakértők szerint főleg a kínai gazdaság stagnálása miatt nem fog ugyan gyorsulni a globális gazdaság, de ami nekünk fontos az, hogy ez Európai Unióban (EU) kisebb élénkülés várható, beleértve Romániát és Magyarországot is. Ennek fő húzóereje a befektetői bizalom erősödése lesz, amit elősegít majd az infláció mérséklődése és a technológiai szektor fejlődése. Ugyanakkor ezt a növekedést veszélyeztetik a növekvő adósságköltségek olyan államokban, mint Románia vagy Franciaország. Az is fontos, hogy tudnak-e EU- és nemzeti szinten reformokat hozni, mert túl van szabályozva például az IT- és a gépipar, az EU jelenlegi energiapolitikája pedig igencsak sok kívánnivalót hagy maga után.
A világgazdaság – amelyet a belföldi és külső kereslet is hajt – kiegyensúlyozottabb pályára állhat vissza. Meglepő lehet, hogy az Egyesült Államok vámpolitikája szakértők szerint nem ront majd a gazdaság kilátásain, a fejlődő világ pedig – szemben a Nyugattal – köszöni szépen, igencsak stabil gazdaságú. Az európai politikai stabilitást erősítheti az ukrajnai háború várható lezárása, bár csak Vlagyimir Putyin orosz elnök a tudója, hogy mi fog történni.
A világ mintha hozzászokott volna a kisebb konfliktusokhoz, senki sem lepődik már meg azon, hogy például Afrikában több helyi háború is kirobbanhat. Összegezve: Románia és Magyarország számára lehetőségek nyílnak a gazdasági-politikai stabilizálódásra, de ehhez reformok és költségvetési fegyelem szükséges.
Milyen külpolitikai események határozzák meg a következő évet? Hogyan alakul majd az Egyesült Államok, Kína, Oroszország közötti egyensúly?
Úgy vélem, 2026-ban folytatódik az erőviszonyok globális átrendeződése, Európa rovására. Az év eseményeit a kulcsfontosságú választások, a nagyhatalmi csúcstalálkozók és a fennálló konfliktusok alakulása határozza majd meg.
A mi életünket leginkább a Magyarországon tartandó választások befolyásolják, de úgy vélem, az izraeli és brazíliai parlamenti, valamint az egyesült államokbeli novemberi félidős kongresszusi választások is fontosak, hiszen ezek alapjaiban alakíthatják a nemzetközi kapcsolatainkat.
A nyugati hatalmakat tömörítő G7-csúcs júniusban lesz Franciaországban, Párizs megpróbál majd lavírozni a nagyhatalmi politikában, szerintem sikertelenül, mert mind belpolitikailag, mind gazdaságilag gyenge. Tudnunk kell, hogy az Egyesült Államok Európából történő fokozatos kivonulásával Franciaországnak kellene a fő biztonságpolitikai partnerünknek lennie, mivel Németország inkább a Baltikumban van lekötve.
Ezzel szemben a jövő év végén az Egyesült Államokban megrendezésre kerülő G20-csúcs sikereket rejthet az újító kedvű Trump-adminisztráció számára, amennyiben Washington a nemzetközi kapcsolatokat szabályozandó amerikai–kínai–indiai–japán–orosz globális politikai együttműködést tervez, mellőzve az EU-t. Ez azt jelentené, hogy a progresszivista-szuverenista ideológiai küzdelem Európában magasabb szintre kerülne. Nem hiszem, hogy a jövőre esedékes törökországi NATO-, indiai BRICS- és brazíliai klímacsúcsok bármit előrevinnének a területükön, de az EU- és Nagy-Britannia szerepének csökkenése szembetűnő lesz.
Lát-e esélyt az éppen zajló konfliktusok befagyására, vagy inkább eszkalációra lehet számítani? Milyen forgatókönyvek körvonalazódnak az orosz–ukrán háború kapcsán, illetve milyen mértékben marad politikai kérdés jövőre az energiaellátás?
Elemzők szerint az ukrajnai háborúban 2026-ra mindkét fél kimerülhet, ami reális esélyt teremthet a konfliktus befagyására vagy a fegyverszünetre. A globális konfliktusokat a fokozódó bizonytalanság és a nagyhatalmi átrendeződés jellemzi majd.
A szakértői elemzések szerint a világ „új típusú volatilitási” fázisba lép, ahol a katonai fenyegetések mellett a gazdasági, technológiai hadviselés válik meghatározóvá, és erősödnek az olyan gondok, mint például a vízhiány. Utóbbi a Közel- és Közép-Keleten lesz akut (a Nílus, a Tigris és az Eufrátesz folyók, valamint az iráni víztárolók apadása), ami társadalmi feszültségekhez vezet majd.
A Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations – CFR) elemzése szerint legalább 50 százaléka az esélye a Kína és Tajvan közötti válságnak, amely az amerikai érdekekre is jelentős hatással lehet. Kína technológiai szupremáciára törekszik, miközben az Egyesült Államok új kereskedelmi és befektetési szabályokkal igyekszik megőrizni a dominanciáját.
A mesterséges intelligencia erőmultiplikátorként fog szerepelni. Erőforrás-háborúk is lehetnek például Afrikában, Dél-Amerikában. Megfelelő politikák híján energiapolitikai zűrzavar várható az EU-ban. Mindezek jelzik, hogy a migráció nem fog csökkenni. Nekem úgy tűnik, az EU-nak nincs hatékony politikája ezen kihívásokra, ami a földrészünket bizonytalan helyzetbe sodorja.
A román–magyar kapcsolatokban milyen irányú elmozdulásra lehet számítani? Mi várható a tavasszal esedékes magyarországi választások kapcsán, és azok eredménye milyen hatást gyakorol majd Erdélyre?
A román–magyar kapcsolatokat a gazdasági érdekek húzzák, de létezik egy kevésbé látható pragmatikus biztonságpolitikai együttműködés is. Ezeken a választás kimenetele nem fog változtatni.
A mostani budapesti kormánynak a hátralevő négy hónapban nehéz dolga lesz behozni a lemaradást a közvélemény-kutatásokban. Az elkövetkező fél év magyar belpolitikai gyűlölködését szívesen kihagynám az életemből.
Az RMDSZ képes lesz kiegyensúlyozni a kapcsolatokat Budapesttel, bármely kormány is lesz ott hatalmon, mert ahogy csitulnak a kedélyek, előtérbe kerülnek a valós érdekek. Hosszú távon viszont – a budapesti támogatások rovására – a bukaresti források fontossága növekedhet, ami az RMDSZ politikai feladatait is jelzi.
Mi lehet a legnagyobb külpolitikai meglepetés jövőre?
Szerintem ebben a gyengülő szabályokkal terhes világpolitikában az lenne a meglepő, ha erősödnének a szabályok. A megegyezésekre, szerződésekre alapuló nemzetközi politikák, amelyek rendezhetnék például a nyersanyag- és energia-utánpótlásunkat. El lehet mélázni azon, hogy a technológiai- és a társadalmi változások vajon elősegítik-e a kiszámíthatóságot, a stabilitást. Igen is, nem is. Új, olcsóbb és környezetbarátabb atomerőművek jelennek majd meg, de a mesterséges intelligencia képes lesz majd önmagában nemzetközi konfliktusokat gerjeszteni. Háborúktól kísért erőszakos rezsimváltások jöhetnek Dél-Amerikában, Afrikában és a Közép-Keleten, de a világ lakossága lassan elöregszik, növekszik a jólét, amelynek békésebbé is kellene tennie minket. Reménykedjünk, legyen hitünk!
