A Szent Mihály Egyházközség bérmálásban részesült fi ataljai a főpásztorral, a főesperes-plébánossal, felkészítőikkel és az ünnepi szentmise asszisztenciájával

Az ünnepi szentmisét bemutató érsekkel koncelebrált Veres Stelian kanonok, a főegyházmegye gazdasági igazgatója, a helyi főesperes plébános, a bérmálkozók egyházközségeinek plébánosai: Jakab Gábor (Kerekdomb), Vízi Zakariás (Györgyfalvi negyed), Ferencz Antal (Szentpéteri egyházközség), Fábián László (Györgyfalva), valamint Nóda Mózes egyetemi professzor, Pantea Tibor ferences, a felszentelt papként római tanulmányait végző Kelemen Zoltán Arnold, Bőjte Csongor és Czirják Ottó segédlelkészek. Az asszisztenciát a Kamerunból származó Chisanthus Yvesim piarista diakónus, Kiss Szilárd gyakorlati éves kispap és Ambrus Arnold akolitus alkották. 

A Szent Mihály-templomban László Attila főesperes-plébános (portrénkon) bevezető és főpásztorunkat köszöntő beszédében feltette a kérdést, vajon hány kötetet tenne ki mindaz, amit a több mint 700 éves falak láttak az évek során. Majd kiemelte a csaknem másfélszáz fiatal szeme csillogását, amelyekben kimondatlanul a Jóisten életadó gazdagsága köszön vissza, s indít hálára szülőt és barátot, rokont, nevelőt, pásztort és főpásztort. Hangsúlyozta Kovács Gergely érsek látogatásának és szolgálatának felbecsülhetetlen ajándék jellegét, amely hívhatja, kérheti a tanítványság lelkének kiáradását, legfőképp a bátorságét, mely segít elköteleződésünkben, döntéseinkben, életformálásunkban. Mely segít, hogy a világosan megismert utat, igazságot – Jézust keressük és kövessük; hogy életünk legyen és bőségben legyen. Továbbá felhívta a figyelmet a templomfalak ékére, amely sokaknak talán nem mond, nem jelent semmit: „A bejárat fölött a pápai zászló leng harmadnapja, örömünket hirdetve: XIV. Leó pápánk megválasztását. A gyászlobogót cseréltük le vele, Ferenc pápától elköszönve. Miért említem? Mert e hetek újra megmutatták egyházunk utolérhetetlen nagyszerűségét. XVI. Benedek pápa szavaival. „Az egyház él, az egyház fiatal!” Minden gyengeségünk ellenére tény, él bennünk a jézusi ígéret teljesedése »a pokol kapui nem vesznek erőt rajta«! Érsek úr! Jelenlétével, imájával, tanításával, a Szent megjelenítésével és abban való részeltetéssel erősítse meg bennünk a reményt! Nagy szükségünk van rá! Közösségeink, családjaink, ifjaink legyenek elkötelezetten, meggyőződésből a hit és a remény emberei, legyünk Isten tavaszt árasztó, tanúságtevő jelenléte a világban! Isten hozta!”

Kovács Gergely érsek (portrénkon) szentbeszédében többek között kifejtette: „Húsvét negyedik vasárnapját üljük, amelyet a Jó Pásztor vasárnapjának is nevezzük, hiszen a mai evangélium Jézust jó pásztorként állítja elénk, ahogy hallottuk János evangéliumában: »Juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem«. A mai napon különösen is Jézus földi pásztoraira emlékezünk, azaz a papi hivatásokért imádkozunk. Tudjuk, hogy pásztor nélkül felbomlik, szétszéled a nyáj – s valóban ezt az egyház életében is megtapasztaljuk, hiszen ahol nincs pásztor, ahová nem jut pap, ott sokszor meggyengül az egyházi közösség élete is.” Elgondolkodtatónak nevezte, hogy a híveknek csupán a töredéke gyakorolja rendszeresen a hitét, sokan csak alkalomszerűen kapcsolódnak be az egyház életébe, legtöbbször húsvétkor és karácsonykor jönnek az ünnepi szentmisére, vagy részt vesznek esküvőn, temetésen, vagy éppen bérmáláson – megjegyezve, milyen szép lenne, ha minden vasárnap így megtelne ez a csodálatos templom. Számos hívő csak papíron az, de a mindennapi élete, keresztény élete, tanúságtevése nem ezt mutatja. De „Jézus szelíd pásztor, aki nem kényszerít senkit. Csak azok nem vesznek el, akik szabad akaratukból valóban rábízzák magukat. A meghallott szó, a személyes válasz és a bizalom azok, amelyek megnyitják az utat hozzá. (…) Ezért is különleges ez a mai vasárnap, ez a mai ünnep. A bérmálás és a hivatások vasárnapja ma egyetlen üzenetbe fonódik. Kedves fiatalok, Isten hív, szólít és számít rátok. Ő azt mondja: én ismerlek, és én bízom benned. (…) Kedves fiatalok, ti meghallottátok a szót, meghallgattátok és jelenlétetekkel válaszoltatok erre a szóra. Ezért vagytok itt, legalábbis nagyon remélem, hogy nem illemből, nem hagyományból, hanem meggyőződésből, őszintén és szabadon. (…) A bérmálás a meghívásnak a megerősítése. Annak jele, hogy Isten ismer benneteket, név szerint meghív, de ugyanakkor küld is benneteket. Küldetésetek van –, hogy az ő apostolaiként tanúságot tegyetek róla. Papként, szerzetesként, családapa és családanyaként, elkötelezett világi keresztényként. (…) Az egyház tagjai vagytok, egy konkrét egyházközség tagjai, ahol mindenkinek megvan a feladata. Mindenkinek megvan a maga helye. És úgy, hogy azt, amit nem tudok delegálni, nem tudom másra bízni, azt nekem kell elvégezni. Kedves fiatalok, erre hív meg benneteket a Jó Pásztor, aki ismer titeket és bízik bennetek. k. És épp így bízunk bennetek mi is, a lelkipásztorok és a főpásztor is. (…)” – hangsúlyozta Kovács Gergely érsek. 

Megható mozzanat volt a bérmálkozók keresztségi ígéretének megújítása a gonosznak ellene mondással és hitünk erős, meggyőződéses hangon történt megvallása. Ígéretet tettek, hogy házasságukat a katolikus egyházban kötik meg és gyerekeiket katolikus hitben keresztelik és nevelik. Ezután az érsek kitárt kézzel kérte a Szentlélek kiáradását a bérmálkozókra, akik egyenként eléje járultak, és részesítette őket a bérmálás szentségében. Eközben a bérmaszülő a jobb kezét a bérmálkozó vállán tartotta. Vasárnap délután a piarista templomban a román közösség 20 fiatalját (felkészítőjük Popesc Mihăiță Cristian plébános) bérmálta Kovács Gergely érsek.

Fotók: TAMÁS HAJNAL