A művész eddigi pályáját ismertető műsorfüzetből megtudhattuk: Kővári Pétert évek óta foglalkoztatja a barokk zene előadása, ezért két lemezt is kiadott már, ahol csak barokk műveket adott elő egyedül vagy muzsikustársával. Kolozsvári koncertjének gerincét is barokk szerzők művei alkották. Ugyanakkor nem csak hangszeres előadóként aktív, hanem egyházzenészként, karmesterként és énekes szólistaként is fellép Magyarországon és Európa-szerte.
A nagyközönség számára kevésbé ismert Al. P. Fr. Boëly (1785–1858) rövid, d-moll Offertoire című műve akár bemelegítő ujjgyakorlatnak tekinthető. Az inkább klasszicista jellegű mű egyszerűségével, kellemes dallamával tűnt ki. D. Buxtehude (1637–1707) d-moll Passacagliája és G. Frescobaldi (1583–1643) Toccata nona című alkotásai általában megtalálhatók az orgonaművészek repertoárján. Hatásos művek, amelyeket precíz technikával, muzikálisan játszott el a művész. Liszt Ferenc (1811–1886) Gebet (Ave Maria) című műve nyugodt, áhítattal teli hangulatot árasztott. Az éteri könnyedségű és tisztaságú dallam és harmónia meditációra és önreflexióra buzdította hallgatóságot. Hasonló lelkiállapotot idézett elő Kodály Zoltán: Orgelmesse című több tételes alkotásának Agnus Dei tétele is. Leheletfinom pianókat, szépen kidolgozott és felépített zenei frázisokat hallgathattunk, amelyek lelki megtisztuláshoz, az Istenbe vetett hit megerősítéséhez vezettek. J. S. Bach h-moll Prelúdium és Fúgája BWV 544 ismert és népszerű alkotás, amelynek hallatán a közönség újból meggyőződhetett arról, hogy az előadó milyen avatott tolmácsolója a barokk zeneműveknek.
