A szakember kifejtette, az amerikai elnök nyilatkozatát nem hivatalos álláspontként kell értelmezni. Rámutatott, a politika mindig is manipulatív volt, Donald Trump kommunikációs stílusa pedig abban különbözik, hogy információk sokaságával árasztja el a nyilvánosságot, háttérbe szorítva az ellenvéleményeket és tematizálva a politikai diskurzust – vagyis arról vitáznak, amit ő felvet.
Az elemző szerint az Egyesült Államok kormánya mélyen elégedetlen a nyugat-európai szövetségeseivel, akik kijelentették, hogy az iráni események „nem az ő háborújuk”. Hozzátette, ezzel lehet vitatkozni, hiszen például az Egyesült Királyság többször is megszállta Iránt, vagy puccsot szervezett Teheránban, hogy megőrizze kőolaj-kitermelési monopóliumát – tehát a mostani helyzet részben a brit birodalmi politika következménye.
Ugyanakkor – mint fogalmazott – az amerikai elnök és külügyminisztere jól átgondolt stratégia mentén kommunikálnak: ebben az esetben az Amerika az első elv hangsúlyozásával szavazóbázisukat igyekeznek mozgósítani az őszi félidős kongresszusi választások előtt. Emellett – minden bizonnyal – Donald Trump a katonai költségvetés növelését készíti elő a közvéleményben. Úgy vélte, ha az Egyesült Államok külpolitikáját akarjuk megérteni, elsősorban a rövid távú belpolitikai okokat érdemes keresni.
A NATO-ból történő kilépés azonban – hangsúlyozta – rendkívül nehéz lenne, hiszen szerződésalapú szövetségről van szó: a törvényhozásnak ezt a lépést nagy többséggel kellene támogatnia, ami jelenleg nem áll rendelkezésre Washingtonban. Szerinte nem is ez a valós cél, hanem az, hogy az Egyesült Államok politikai nyomást gyakoroljon a szövetségeseire. Ez eddig működött is, hiszen Spanyolország kivételével már szinte minden tagállam a nemzeti jövedelem több mint két százalékát költi védelemre.
Az elemző arra is felhívta a figyelmet, hogy a NATO kohéziója az elmúlt évtizedekben folyamatosan gyengült. Franciaországnak, Kanadának és más tagállamoknak markánsan eltérő biztonságpolitikájuk volt az Egyesült Államokétól például Kubával, Pakisztánnal vagy Brazíliával kapcsolatban.
A NATO megmarad alapszinten, de – mint kiemelte – a kétoldalú kormányközi kapcsolatok jelentősége növekszik. E téren Románia mindig ügyesen lépett, időben pozicionálta magát. Az Egyesült Államok érdekei a Közel- és Közép-Keleten, valamint a Mediterráneum keleti térségében megmaradnak, így – NATO ide vagy oda – Románia stratégiai jelentősége is fennmarad, és az amerikai katonai jelenlét továbbra is biztosított lesz – vélekedett Barabás T. János.
