Bár Kolozsvár lemaradt az élbolyból, már van „biciklibarát” lakónegyede

Mitől félnek a leginkább a bringások az utakon?

Megfelelő kerékpárút-hálózat hiányában a legtöbb kerékpáros nem érzi magát biztonságban (Fotó: Rohonyi D. Iván)

ÖSSZEFOGLALÓ

Az utóbbi években örökös kérdés: elégséges-e a városi környezetben található biciklisávok száma és hossza, illetve mennyire és milyen eszközökkel lehet bátorítani eme környezetkímélő és az egészség szempontjából jótékony hatású mobilitási eszköz minél gyakoribb igénybe vételét. 

Míg a nyugat-európai váro­sokban a munkahelyre, szórakozóhelyre vagy akár a családlátogatás céljából történő bringázás mindennapos jelenség, addig a kontinens keleti felén továbbra is a személygépkocsi a közkedvelt mobilitási eszköz, ami egyben státusszimbólum is. Sokan csak saját autóval közlekednek, így nem látják a forgalmat a gyalogos, a kerékpáros, a motorbiciklis, továbbá a tömegközlekedést vagy az elektromos rollert használók szemszögéből. Pedig amennyiben valaki például mindezen szempontokból megtapasztalná a közlekedést, nemcsak teljesen átfogó képet alkothatna a közúti forgalomról és ezen belül például a biciklisek problémáiról és az általuk felvetett ügyes-bajos kérdésekről, de sokkal empatikusabban is viszonyulna a forgalom további résztvevőihez.

A biciklis egyesületek, csoportok vezetői és aktív tagjai szerint az utóbbi években Kolozsváron az tapasztalható, hogy a biciklis infrastruktúra javulásának következtében egyre többen használnak bringát. Sokan viszont nem elégedettek a biciklisávok hosszával és gyakoriságával, azzal, ahogyan ezek egymáshoz kapcsolódnak (vagy éppenséggel hirtelen véget érnek...), illetve arra panaszkodnak, hogy a gépkocsivezetők fegyelmezetlensége és türelmetlensége miatt veszélyes az úttesten közlekedni – ezért, ha biciklire ülnek, a járdán tekernek, ami szabálytalan és így büntethető. 

Visszatérve a Storia által végzett és a Mediafax hírügynökség által idézett felmérésre, az többek között kimutatta: a főváros lakóinak 71 százaléka igénybe venné a bringát, amennyiben több biciklisáv állna rendelkezésre – Románia többi városának a vonatkozásában ez az arány 65 százalék. A felmérés szerint ugyanakkor Nagyszeben, Arad, Nagyvárad, Csíkszereda és Resicabánya lakosai már most is szívesen kerékpároznak, éppen a kerékpárutak száma miatt. 

Érdemes megjegyezni, hogy az ország városainak lakónegyedeire lebontott top 10-es listáján – a kerékpárbarát negyedek közé felfért a Békás/Bună ziua negyed is, amely a lehetséges 100 pontból a lakosok szubjektív megítélése szerint 80,7-es „osztályzatot” ért el. 

Másfelől, a biciklisávok hiánya valóban a fő hátráltató tényező abban, hogy a kerékpáros közlekedés nem nyert nagyobb népszerűséget. Erre világít rá közvetve egy másik, korábbi, magyarországi felmérés, amely arra (is) kereste a választ, hogy mitől félnek leginkább a biciklisek. Nos, attól tartanak a leginkább, hogy a gépkocsivezetők előzés közben nem tartanak megfelelő oldaltávolságot, emiatt főleg a nagyobb járművek „beszippantják”, elsodorhatják őket. Ami nem áll fenn akkor, ha létezik biciklisáv, hisz az eleve biztosítja a szükséges távolságot autós és kerékpáros között.

A másik oldalon az autósok a kivilágítatlan kerékpárosoktól tartanak leginkább, ennek kapcsán a szakemberek figyelmeztetnek: kerékpárral közlekedve különösen fontos a láthatóság, éppen ezért ajánlott a színes, feltűnő ruházat viselése, valamint a kerékpár megfelelő kivilágítása, amit egyébként a közlekedési szabályok is előírnak. 

Az évről évre növekvő autóforgalomban és megfelelő kerékpárút-hálózat hiányában mindenesetre érthető, hogy a legtöbb kerékpáros nem érzi magát biztonságban az utakon. Mert a megfelelő oldaltávolság a kerékpárost védi, de nem tőle függ: a döntés az autóvezető kezében van. Európa sok országában egyébként már a közlekedési szabályok közé is bekerült, hogy minimum mekkora oldaltávolságot kell tartani a kerékpáros előzésekor: ez minimum másfél méter – de városon, kisebb sebességnél is legalább egy...