Évszázadok óta így él ez a kollektív emlékezetben is, s ezt azóta sem vonta senki kétségbe, hogy a csatornák készítése és javítása az ő kenyerük-asztaluk. Érdeklődni kezdtünk tehát, hogy kit tudnánk találni, aki kicserélné házunk fedelén a megrongált csatornaszakaszt, és ami a legfontosabb, nem ver át bennünket.
Barátunk ajánlatára hívtam fel Lalit, aki hívásomra azonnal válaszolt, s megígérte, hogy vasárnap egy órára nálunk lesz – a félreértések elkerülése végett az árban is előre megegyeztünk. Elérkezett a megadott időpont, de Lalinak valami egyéb dolga akadt, és jelezte, hogy nem tud jönni, de ami késik, nem múlik. A következő vasárnapon épphogy átléptünk a másik utcába, egyszer csak szólnak a szomszédok, hogy igyekezzünk haza, mert Lali és csapata itt vannak, s várnak bennünket. Na igen, azért jöttek vasárnap, mert vallásuk révén szombaton nem dolgoznak. A főnök, vagyis Lali irányításával a legények egykettőre leszedték a rongyos csatornarészt, miközben tanítványai a cserén szorgoskodtak, Lali szépen magyarul mesélt nekünk az életükről, munkájukról, terveikről. Első perctől kezdve hangsúlyozta, hogy ők nem csalók, hanem tisztességes munkával keresik a kenyerüket, és becsületesen megdolgoznak minden baniért. Szováta környékéről, vagyis a Sóvidékről származnak őseik, s kicsi korától keményen dolgozik, a fiait is erre próbálja szoktatni. A tisztességes munka viszont meghozta a gyümölcsét, annyi pénzt sikerült összegyűjtenie, hogy saját házat kezdett építeni Kolozsvár határában. Amíg szegény volt, alig akadt barátja, de amióta kicsit jobban megy a sora, egyből többen lettek a barátok. És miközben lelkesen mesélt, a fiúk pedig mérték, szabták, alakították, kopácsoltak és cinezték a pléhet, nekem ilyen gondolatok jártak a fejemben, hogy lám, így is lehet… A vállalt munkát tisztességesen és becsületesen elvégezték, köszönetképpen az eredeti árhoz képest egy kis „borravalót” is fizettünk, kezet fogtunk, ők pedig jelezték, hogy bármikor jönnek, ha szükségünk van rájuk.
A romák április 8-i nemzetközi világnapja alkalmával mindenekelőtt ez a személyesen megtapasztalt, tanulságos és elgondolkodtató történet jutott eszembe. Találkozásunk és megismerkedésünk Lalival újfent meggyőzött arról, hogy mielőtt bárki(k) felett ítélkezünk – milyen jogon is? –, nem árt megállni egy pillanatra, s nemes egyszerűséggel tudomásul venni, hogy Isten ő(ke)t is embernek teremtette, nem is rosszabb(ak), nem is jobb(ak) nálunk, s a dolgok általában nem fehérek vagy feketék, hanem a legtöbbször árnyaltak. Ami pedig a világnap kapcsán elhangzott román államfői és miniszterelnöki üzenetet illeti, jó lenne, ha azokat maguk a szónokok is komolyan vennék. Klaus Iohannis és Viorica Dăncilă egyaránt köszöntötte a roma közösség tagjait, kiemelve értékes hozzájárulásukat a társadalom fejlődéséhez, elítélve a velük szemben megnyilvánuló rasszista magatartást. Ugyanakkor miközben az államfő kiemelte, hogy meggyőződése szerint értéket kell kovácsolni az ország kulturális sokszínűségéből, és elnöki minőségében őrködni fog minden etnikai kisebbséghez tartozó állampolgár jogai felett, a kormányfő leszögezte: uniós országként Románia továbbra is azon lesz, hogy etnikumtól függetlenül előmozdítsa, illetve oltalmazza minden román állampolgár jogait és szabadságát.
Ehhez képest az erdélyi cigány közösség nem annyira optimista: több erdélyi roma szervezet hétfői közös közleményében a kormány lemondását követelte, és elégedetlenségét hangoztatta azzal kapcsolatban, hogy a romák társadalmi beilleszkedésével kapcsolatos hivatalos politikusi szólamok nem felelnek meg a valóságnak, és valójában nem létezik komoly stratégia az életük javítása érdekében. Továbbá azt is megállapítják, hogy általában a választások alkalmával elhangzott ígéretek célja pedig nem más, mint szavazataik megszerzése, azaz egyik vagy másik politikai erő hatalmi törekvéseinek elérése. Ilyenkor bezzeg jók az etnikai közösségek, kisebbségek, bárkiről is legyen szó…
Nos, tisztelt államelnök úr és miniszterelnök asszony, felelős vezető politikusaink, Lalival együtt mi, magyarok is türelmetlenül várjuk, hogy ünnepi üzeneteik tartalmát a gyakorlatban valóra váltsák, és a valóságban is „őrködjenek” minden etnikai közösséghez tartozó állampolgár jogai felett. Jó szerencsét ehhez! Baktalo!
