Veszélytelen, de mezőgazdasági kártevő – és kellemetlen az emberre
Keresztes Lujza entomológus lapunknak elmondta, hogy az ázsiai márványpoloska megjelenése és elszaporodása Kolozsváron és környékén a rovar hőigényével magyarázható. Ugyanis nagyon melegbarát, a városban pedig megnövekedett a magasabb átlaghőmérsékletű felületek mértéke. Az erdőkben, ahol valamivel enyhébb a hőmérséklet, kevesebb él belőlük. Nagyon szapora rovar, a nőstény élete során akár négyszáz petét is képes lerakni, az újszülöttek pedig harmincöt-negyven nap alatt válnak felnőttekké. Őshazájában évente két ciklusban is szaporodik. Mozgékony, nagy távolságokat berepülő teremtmény, és csupán egyetlen ellensége van: a hideg. Ezért most keresi a védett telelőhelyét, így kerül gyakran épületekbe vagy éppenséggel lakásokba. A mezőgazdaságban azzal okoz kárt, hogy a kultúrnövények termését (őszibarack, alma, szójabab, cseresznye, málna, körte) megszúrja, és nedvet szív ki belőle. Így az általa okozott esztétikai kár sem lebecsülendő.
Mivel az utóbbi években kezdtünk sokat utazni Ázsiába, akaratlanul mi magunk is hozhattunk élő példányokat belőle, amelyek aztán további tájakon terjednek el. Az ember egészségére azonban egyáltalán nem veszélyes ez a poloskafaj, legfeljebb néha a levegőben kóválygó lárvái, ha azokat beszippantjuk, a légutakban okozhatnak kellemetlenséget. A lakásokban ugyancsak kellemetlen bűzt áraszt a jelenlétével, ezért a legjobb, ha porszívóval összeszedjük. A jövőben más hasonló invazív rovarfajok megjelenésére is számíthatunk – mondta Keresztes Lujza.
Mezőgazdasági kártevőként ártalmas
Az ázsiai márványpoloskáról kertészmérnökök úgy vélik, hogy a következő években mint komoly kártevőt kell figyelembe venni, ezért a gazdálkodóknak akár újra kell gondolniuk és tervezniük növényvédelmi eljárásaikat. Magyarországon például térképen is feltüntették a faj leggyakoribb előfordulási helyeit. Szakemberek azt is megjegyzik, hogy adott esetben a „hazainak” gondolt, szokványos zöld poloska sem az „igazi”, hanem zöld vándorpoloska (Nezara viridula), amely szintén invazív és ugyancsak komoly mezőgazdasági kártevő. Az Egyesült Államokban az ázsiai vándorpoloska 15 év alatt az egész országban elterjedt: szintén térképen tüntetik fel az előfordulási helyét, amelyen látszik, hogy például a keleti–északkeleti államokban már komoly mezőgazdasági károkat is okoz.
Tanulmány: fenyegetést jelentenek a betolakodó fajok
Egy idei kínai–brit tanulmányban rámutattak arra, hogy világszerte komoly fenyegetést jelentenek a védett területekre a betolakodó, vagyis a nem őshonos állatfajok. A kutatók közel ezer olyan szárazföldi állatfajt vizsgáltak, amelyeknek valahol a világban ismert invazív populációik vannak, és közel 200 ezer védett területen figyelték meg, hogy a vizsgált fajok ott megtalálhatóak-e. Az eredmények szerint a védett területek általában hatékonyan védekeznek az idegen fajok ellen, mégis csaknem az összes vizsgált területre nézve fenyegetést jelenthet az invázió, ugyanis ezek határában már megtelepedett legalább egy betolakodó faj, a területek többségénél pedig határaik tíz kilométeres körzetében már taláni egy-egy invazív populációt. A kutatók szerint ezek az állatok megölhetik vagy versenyre kényszeríthetik az őshonos fajokat, elpusztíthatják természetes élőhelyüket. Úgy vélik, a biológiai sokféleség hanyatlásáért világszerte felelősek a betolakodó fajok, amelyek egyre gyorsabb ütemben szállnak meg új területeket. Továbbá azt is megállapították, az idegen fajok az emberi hatásoknak jobban kitett területeken könnyebben megtelepszenek.
Az inváziós fajok túlnyomó többsége az emberi tevékenység hatására jelenik meg a más országokban – ilyenek elsősorban a globális kereskedelem és a turizmus. Ugyanakkor a biológiai invázió a klímaváltozással is szorosan összefügg.
EU-rendelet az inváziós fajok terjedésének megelőzéséről
Idegenhonos inváziós fajoknak tekintik a természetes előfordulási területükön kívüli területre az ember által (szándékosan vagy nem szándékosan) betelepített vagy behurcolt állat- vagy növényfajokat – fogalmaznak abban a 2014-es európai uniós rendeletben, amely az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szól. A rendeletben azt is megállapítják, hogy míg e fajok egy része nem él túl, amelyik igen, az inváziós jellegéből fakadóan jelentős ökológiai és gazdasági kárt okoz.
Az uniós rendelet célja tehát megelőzni az idegenhonos inváziós fajoknak az unió területére való betelepítését vagy behurcolását, és meghatározni azokat a szabályokat, amelyekkel kezelni lehessen ezt a jelenséget. Ugyanakkor a jogszabály az idegenhonos inváziós fajok által az EU biológiai sokféleségére, ökológiai rendszereire, továbbá az emberi egészségre és a gazdaságra gyakorolt káros hatások minimálisra csökkentésére és enyhítésére törekszik – olvasható a szabályozás meghatározásában. Az Európai Bizottság 2016-ban elfogadta az unióra veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékének első változatát is, meghatározva, hogy azt rendszeresen naprakésszé teszik és hatévente legalább felülvizsgálják a tudományos kockázatértékelés alapján. A jegyzék 2017-ben új fajokkal bővült.
A rendeletben nemzeti cselekvési terveket is kidolgoztak, megállapítva, hogy a fajok jegyzékbe foglalásától számított három éven belül az uniós országoknak cselekvési terveket kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk, hogy megelőzzék az unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok nem szándékos behurcolását és terjedését. Emellett a tagországoknak felügyeleti rendszert is létesíteniük kell a környezetben megtalálható idegenhonos inváziós fajok előfordulására vonatkozó adatok gyűjtésére és rögzítésére. A tagországok arra is kötelesek, hogy a jegyzékben szereplő fajok megfigyelése esetén intézkedjenek a gyors kiirtás érdekében, illetve arra vonatkozóan is szabályozást kell kidolgozniuk, hogy a területükön már széles körben elterjedt idegenhonos inváziós fajok káros hatásait minimálisra csökkentsék.
