Csata Hermina kiállítása a Bánffy-palotában
Csata Hermina kiállításán az Elveszett paradicsom és a Fluxus Mirabilis (Csodálatos áramlás) című ciklusok mellett egy harmadik spirituális tér, a belső szentély is megjelenik. Dan Ovidiu Breaz, a művészeti múzeum munkatársa, a kiállítás kurátora értelmezésében a kiállítás vizuális meditáció. A híres miltoni verssor arra emlékeztet, „az elme önálló világ: önmagában képes a poklot mennyországgá, a mennyországot pedig pokollá változtatni”. Az Elveszett paradicsom grafikái, az Emlékezet, a Nosztalgia és a Szigorúság az emberi lét alapvető pillanatát vizsgálja, túllépve John Milton költeményén, a nosztalgiára, mint értékteremtő hajtóerőre tekint. A strukturált kompozíciókban a művész vizuálisan jeleníti meg az utat Ádám és Éva ártatlanságától a kísértésen és a bűnön át a tudásig. A vegyes technikájú grafikák szereplői a fény és a sötétség, az engedelmesség és a lázadás között lebegő ablakokká változnak, hangsúlyozva, hogy az emberi szabadság felelősséggel és következményekkel jár.
A Fluxus Mirabilis ciklusban (Energia, Metamorfózis, Női archetípusok) a belső keresés életerőt eredményez: a paradicsomi élet után új erőforrásokra bukkanunk, az élet csodájának őrzője női alakban jelenik meg. A megjelenített mitológiai és történelmi alakok (mint például Kleopátra) hidat képeznek a szent és a profán között, megtestesítve a bölcsességet, alkalmazkodó képességet és törékenységet. A monumentális grafikák dinamikus vonalvezetése, ritmusa vizuális labirintussá alakítják a kompozíciókat, amelyben a művész vegyes grafikai technikákat, eljárásokat alkalmazott.
A belső szentély az emberi szellemről és a belső békéről, a sztoikus „belső vár” koncepciójáról szól (amelyet Marcus Aurelius császár-filozófus fogalmazott meg mesteri módon, ógörög nyelven írt Elmélkedések című művében). A kifejezés modern formáját Pierre Hadot francia történész tette ismertté A belső erőd című munkájában. A sztoikus hagyományban az elméhez kapcsolódó kulcsfogalom az Arx, a józan ész védelmi bástyája, vagy a Hegemonikon (a lélek uralkodó része, amely független marad a külső káosztól). Ebből származik az Arx Mentis az elme erődítményének mély értelmű fogalma, az a bevehetetlen tér, ahol az egyén megőrzi belső békéjét. A sztoikusok felfogása szerint az elme az egyetlen olyan terület, amely teljes mértékben az ellenőrzésünk alatt áll. A keleti filozófiában Buddha úgy fogalmazott: „A szellem minden. Amivé válsz, az az, amit gondolsz”, szintén azt sugallva, hogy a menedék kizárólag belülről építhető fel.
A kiállítás csúcspontját azok a monumentális alkotások képezik, amelyeket az emberi lélek tiszteletének és belső békéjének szenteltek. Ezek közé tartoznak a selyemhímzéssel készített nagyméretű színes bőrkollázsok és az egyedi technikával készült monumentális grafikák. A kiállítás arra ösztönzi a szemlélőt, hogy felfedezze saját belső szentélyét, és tudatosítsa magában a békesség és a fény erejét. Az elme szent térré válik, ahol a veszteség traumája szépséggé, egyensúllyá és mély nyugalommá szublimálódik. „Az emberek vidékre, tengerpartra vagy hegyekbe húzódnak vissza. De mindez a tudatlanság jele, hiszen bármelyik pillanatban visszavonulhatsz önmagadba. Mert az ember sehol sem talál csendesebb és gondtalanabb menedéket, mint a saját lelkében/elméjében” – idézte fel Marcus Aurelius gondolatát a kurátor.
Csata Hermina 1991-ben szerzett diplomát az Ion Andreescu Vizuális Művészetek Akadémiáján (jelenleg Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem). Több mint három évtizeden keresztül (1991-2025) a Romulus Ladea Vizuális Művészeti Líceum tanára volt. Jelenleg a Romániai Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókjának elnöke. Számos hazai és nemzetközi díjjal elismert munkássága révén Csata Hermina alkotásait önálló kiállításokon, kurátori csoportos tárlatokon, valamint hazai és külföldi intézményi gyűjteményekben egyaránt bemutatták. Huszonhárom egyéni tárlatot és több mint 80 hazai, illetve nemzetközi szereplést tudhat magáénak. Művészetét a közönség és a szakma egyaránt nagyra értékeli, amit olyan rangos elismerések tanúsítanak, mint a Resicabányai Országos Szalon textilművészeti díja (1998), az Aradi Országos Rajzszalon kreativitási díja (1999), a Romániai Képzőművészek Szövetségének textilművészeti díja (2001), valamint a közelmúltban a Jászvásári Nemzetközi Kisgrafikai Biennálé zsűrijének díja (2025).
A kiállítás november 8-ig tekinthető meg a Bánffy-palota emeleti termeiben szerdától vasárnapig 10-17 óra között.
