Közösségi térként fog működni a patinás épület
A torockószentgyörgyi unitárius templomban tartott ökumenikus istentiszteleten a település mindhárom felekezetének lelkipásztorai szolgáltak. Az imádságok és igehirdetések közös üzenete az Istennel és egymással való találkozás fontosságát állította a középpontba. Lőrincz Konrád református lelkipásztor a Mózes negyedik könyvéből felolvasott igeszakasz alapján arra emlékeztetett, hogy a közösségben senki sincs magára hagyva, hiszen egykor a kürtszó, ma a harang hívja közösségbe Isten népét. Szász János katolikus plébános Lukács evangéliuma alapján a találkozások jelentőségéről beszélt, hangsúlyozva, hogy a jövő kihívásaira is felelősen kell tekintenünk. Finta Emese unitárius lelkész rámutatott: a közösség hosszú évek óta hordozott reményeinek beteljesedése – köztük a kúria megújulása – az Istenbe vetett bizalommal válhatott csak valósággá.
A községnap ünnepi programjának részeként adták át a Magyar Unitárius Egyház tulajdonában lévő Thoroczkay–Rudnyánszky-kúriát, amelyet a torockói önkormányzat sikeres PNRR-pályázata (Országos Helyreállítási Terv) révén újítottak fel. A 19. század első felében épült klasszicista műemléképület a falu központjában áll, a kommunizmus idején felépített tömbház által elrejtve. Augusztustól vagy szeptembertől látogatóközpontként várja az érdeklődőket. Az önkormányzat tervének része a torockószentgyörgyi vár konzerválása és néhány hagyományos parasztház felújítása, ezek is szinte teljes mértékben megvalósultak már.
Vincze András Fehér megyei alprefektus, aki egyben az RMDSZ Fehér megyei elnöke is, a felújítást a közösségi összefogás eredményeként és a helyi örökség megőrzésének szimbólumaként méltatta. „Ez a kúria hosszú időn át hordozta a múlt sebeit, de ma, régi fényében tündökölve, az élni akarás, a megmaradás és a kulturális újjászületés jelképévé vált” – hangsúlyozta.
Horváth Kriszta, a Rudnyánszky család leszármazottja, személyes hangvételű visszaemlékezésében felidézte, hogy édesanyja és keresztapja a kúriában töltötték gyermekéveiket, mielőtt a családot 1949-ben kitelepítették otthonából. A Szabadságnak Horváth Kriszta elmondta: a család számára különösen megható megélni a kúria újjászületését, és annak örül, hogy „most már a teljes közösség családi házaként tekinthetünk rá”.
Kovács István püspök ünnepi beszédében kiemelte: egy műemlék felújításával az épülethez kapcsolódó lelki és történelmi örökséget is továbbadjuk a következő nemzedékeknek. Felidézte a Rudnyánszky család kényszerű távozását, majd elmondta, hogy az épület később a Magyar Unitárius Egyház tulajdonába került azzal a szándékkal, hogy közösségi célokat szolgáljon. Bár korábban táborozóközpontként is működött, az egyház erejét meghaladta a teljes megújítása. Hálás azért, hogy a torockói önkormányzattal létrejött együttműködés lehetővé tette a kúria felújítását, amely ismét a közösséget szolgálhatja a találkozások, az emlékezés, a kulturális élet és a helyi örökség bemutatásának helyszíneként.
Deák-Székely Szilárd Levente, Torockó község polgármestere elmondta, a kúria felújítása közel öt év kitartó munkájának eredménye. Köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a beruházás megvalósításához, kiemelve, hogy Hegedűs Csilla államtitkár hívta fel a figyelmét a projektre. Mint fogalmazott, megható pillanat számára, hogy a hosszú előkészítő munka után együtt ünnepelhetik a projekt megvalósulását.
Az ünnepi beszédeket követően a Csíkszeredai Sárga Rózsák dalcsoporttal közösen a résztvevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt. Ezután Kovács István püspök és Deák-Székely Szilárd Levente polgármester közösen átvágták az avatószalagot. A felújított ingatlan ezennel kitárta kapuit, az érdeklődők pedig beléphettek az épületbe, ahol torockói viseletbe öltözött fiatalok a híres somodi kaláccsal kínálták meg a látogatókat. A megújult kúria első tárlatvezetését a polgármester tartotta, aki ismertette az épület történetét, értékeit és kitért a felújítás során megőrzött, illetve újjászületett részletekre is.
A polgármesteri hivatal, az unitárius püspökség és a leszármazottak közös erőfeszítésének köszönhetően, nem egy üres épület fogadta a látogatókat, hanem érdekes és értékes gyűjtemények ékesítették a belső tereket. Az állandó kiállítás a Thoroczkay–Rudnyánszky-kúria és a torockószentgyörgyi vár történetét mutatja be archív fényképek, korabeli dokumentumok és ismertető anyagok segítségével, egyúttal betekintést nyújtva a Rudnyánszky család történetébe is. Elkészült és kiállították a vár makettjét is, Lupescu Radu szakmai felügyeletével, így a látogatók fogalmat alkothatnak, milyen lehetett az egykori vár, amely napjainkban romos állapotában is impozáns.
Egy külön emlékszobát alakítottak ki a falu híres szülöttje, Brassai Sámuel tiszteletére, amelyben a Magyar Unitárius Egyház időszaki emlékkiállítást rendezett be. A gyűjtemény a polihisztor életét és munkásságát személyes tárgyakon, könyveken, kéziratokon és más relikviákon keresztül mutatja be.
A kúria képzőművészeti alkotások bemutatására is kiválóan alkalmas, itt helyezték el Balázs Janó képzőművész csodálatos fa és kerámia szobrait, aki két évtizeden át élt és alkotott Torockószentgyörgyön. A gyűjteményt neje, Balázs Székely Ilona gondozza, aki jelen volt az eseményen. A helyiségben továbbá a torockószentgyörgyi származású Kovács Katalin (művésznevén Kőra Podmon) néhány, a várat ábrázoló festménye is helyet kapott.
A kúria konferenciatermében – amelyet az egykori gyermekszoba és a szülők hálószobájának egybevonásával alakítottak ki – két vetítettképes szakmai előadás hangzott el, és mindkettő érdemben hozzájárult a helytörténeti ismeretek bővítéséhez. Lupescu Radu egyetemi docens Torockószentgyörgy dicső emlékkoronája - a Thoroczkay család várának története az építésétől a lerombolásáig című előadásában a torockószentgyörgyi vár történetét és a Thoroczkay család örökségét ismertette. A neves történész részletesen bemutatta, melyek voltak a család letelepedésének körülményei, hol voltak az előző váraik (a Székelykőn, illetve Szádkő vára valahol a Kőközben), hogyan alakult a család története az általa elért legmagasabb rangtól, az alvajdától elkezdve a kegyvesztettségig, majd az újbóli felemelkedéstől a Rákóczi-féle szabadságharcig, amikor a császári hadsereg 1704. március 14-én ágyúval lövette, felégette és kifosztotta a várat.
Ballai Álmos régész-muzeológus a vár mindennapi életéről, lakóiról és a legújabb régészeti kutatások eredményeiről tartott előadást A tororockószentgyörgyi vár lakói a 17. században - A mindennapi élet terei, a társadalmi reprezentáció és a távolsági kapcsolatok a régészet tükrében címmel. A szakember ismertette, hogyan valósult meg a régészeti feltárás, bemutatta, hogy mindenik toronyban, illetve épületrészben melyek voltak az ásatások során felszínre került legérdekesebb tárgyak, mire utalnak azok, illetve arról is beszélt, melyek voltak a kutatás fő hipotézisei és milyen következtetéseket lehetett megállapítani. A szakembertől azt is megtudhatták az érdeklődők, hogy nem találták meg az Orbán Balázs által említett vízvezeték-rendszert, se az északi torony boltíves pincéjét, de rájöttek, mit láthatott a Székelyföld leírása szerzője.
A két bemutató között különleges zenei pillanat gazdagította a műsort: Szenkovics Dávid, a bukaresti zeneakadémia hallgatója előadásában, Brassai Sámuel egykori csellóján Johann Sebastian Bach első csellószvitjéből a Sarabande, a Gigue és Allemande csendült fel. A híres német zeneszerző G-dúr első csellószvitje a zenetörténet egyik legikonikusabb, legletisztultabb és legmeghittebb alkotása, a csellisták „bibliájaként” tekintenek rá. A fiatal zenész olvasóinknak elmondta: Brassai csellója ma is tökéletes állapotban van: 1835-ben készült Budán, Christian Neubauer bajor származású hangszerkészítő keze munkája, és ezelőtt tizenhárom évvel újította fel Markus Barbarossa.
Az ünnepi hangulatot kulturális műsorok színesítették. A színpadi előadások sorát a Csíkszeredai Sárga Rózsák nyugdíjas dalcsoport nyitotta meg, amelyik az elmúlt időszakban gyakori vendége és fellépője volt a Torockó községben zajló eseményeknek. Nagy érdeklődés övezte a torockói Sebes Pál Általános Iskola elemista diákjainak műsorát, akik Varga Dobai Erzsébet Jancsi kutya szeretne lenni című mesefeldolgozását adták elő, felkészítőjük Varga Melinda tanítónő volt. Fellépett továbbá a Magyarlapádi Hagyományőrző Néptánccsoport, a Csegely Zenekar kíséretével. A közönség megcsodálhatta a Dudance by Csilla energikus tánc- és tornabemutatóját. Az újkigyósi Galiba Néptánccsoport, amelyik a Gyulai Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola néptánc tanszakos növendékeiből alakult, vajdakamarási-, felcsiki-, mezőföldi- és dél-alföldi táncokkal, illetve magyarbődi dalcsokorral örvendeztette meg a közönséget.
A községnapon a legkisebbeket egész nap gyermekfoglalkozások várták, este barátságos labdarúgó-mérkőzést rendeztek Marosgombás és Torockószentgyörgy csapatai között, és immár sokadik alkalommal eljöttek a rendezvényre a magyarországi testvértelepülések delegációi is: ezúttal Bócsa, Üllés, Tápiógyörgye és Zsombor képviseltette magát.
Két kiváló koncert zárta az eseményt: a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ötödikes, hatodikos és hetedikes diákjaiból álló rock zenekar, a Seven Souls bebizonyította, tagjai nemcsak tehetségesek és bátrak, hanem megvan bennük a közösség iránt érzett felelősségtudat is, hiszen a koncert ideje alatt gyűjtést szerveztek egy életmentő automata defibrillátor megvásárlására, amelyet az iskolájuknak szeretnének adományozni. Az est sztárfellépője a marosvásárhelyi, 1982 tavaszán alakult, majd néhány év szünet után 2009-ben újraalakult Corax volt, retro dalaival elvarázsolta a közönséget.
A Torockói-medence egyik legjelentősebb településén, Torockószentgyörgyön telepedett le az Ákos-nemzetségből származó Toroczkay család. A torockói várban élő család a 18. században három ágra szakadt és három kúriát birtokolt, amelyek közül mára egyedül a most felújított, Thoroczkay–Rudnyánszky-kúria maradt fenn. Az épületet id. Thoroczkay Sándor emeltette 1836-ban klasszicista stílusban, amit a főhomlokzat oszlopos tornáca alatt elhelyezett emléktábla felirata is rögzít. Az épület magját kétsoros elrendezésű, hat helyiség és a főhomlokzat elé ugró oszlopos tornác alkotta. A 19. század második felében a keleti, utca felőli oldalon újabb helyiséggel bővítették. Ezzel közel azonos időben épülhetett a főhomlokzattal szemben található melléképület, illetve az épület mögött található kert is. Az épület 1949-ig, az államosításig maradt a család tulajdona. Ettől kezdve újabb átalakításokkal üdülőnek, majd gyermekszanatóriumnak használták az épületet. 1996-ban került vissza a Rudnyánszky családhoz, akiktől 1998-ban megvásárolta az unitárius egyház.
