Beszédében Demeter Katalin elmondta: Dévényi Sándor kisgyermekkora óta építésznek készült, már fiatalon házakat tervezett, svájci építészeti lapokat nézegetett, majd 1973-ban szerzett építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. „Rövid budapesti tartózkodást követően visszatért szülővárosába, Pécsre. A hazaköltözés szimbolikus aktus életében és építészetében: a Kós Károlyi »vissza Erdélybe-döntés« ez, a szülőföld hívása, a valamiért, nem a valami ellenében folytatott életprogramjának ösztönös választása” – fogalmazott a konzul. Kiemelte: életünk kilencven százalékát épített környezetben töltjük, Dévényi Sándor szerint pedig, „ha ez a környezet tehetséges építészeti gondolat szüleménye, akkor az építész hozzájárul mindannyiunk boldogságához”.
Demeter Katalin hangsúlyozta: Dévényi a hely, a haza, a város, a nemzeti történelem legteljesebb tiszteletét követeli meg az építészettől, közben pedig fenntartja magának a jogot a legteljesebb szabadságra épületeinek megformálásában. „Eklektikus és kifinomult érzékenysége mágikus, játékos jellegű és tökéletesen szinkronban van a kortárs nyugat-európai építészeti fejleményekkel, ugyanakkor invenciója és gondolkodásmódja eredeti, pécsi, magyar és közép-európai” – tette hozzá a konzul.
Demeter Katalin és Dévényi Sándor
Kiemelte: Dévényi épületeinek megformálása során, csakúgy, mint anyaghasználatában a nem iparosított építészet szerkezeteit és anyagait részesíti előnyben, mindezzel pedig erős igényt támaszt az olyan hagyományos építőmesterségekre, mint az építőasztalos, a díszlakatos, a díszburkoló, a bádogos vagy a mozaikkészítő.
Demeter Katalin beszédének zárásaként a kiállító építészt idézte: „Tudomásul kell vennünk, hogy bármit csinálunk építési tevékenység címén, azzal megváltoztatjuk a meglévő környezetünket. Mivel tökéleteset csak Isten tud alkotni, nekünk csak az lehet a feladatunk, hogy ezt a tökéleteset minél inkább megközelítsük. Ezért fontos, hogy a környezetre, amiben dolgozunk, mindig a legnagyobb tekintettel legyünk. Ebbe a szerves fejlődésbe, amit az emberiség több ezer év alatt hozott létre építészet néven, az új alkotásnak illeszkednie kell, valamennyire folytatnia is.”
A következőkben Lucian Nastasă-Kovács megjegyezte, szerinte Dévényi Sándor lakóházai a Kolozsvár-képbe is beillenének, hiszen néhány, Pécsi épületsorokat és társasházakat ábrázoló tablón mintha városunk utcái, járdamenti polgárházai köszönnének vissza. Az építész munkáin jól látható, hogy van mód a környezetbe illeszkedő, hagyományos jelleget megőrző felújításra, átalakításra, az újat integráló, ugyanakkor az összképet megtartó régi épületsorok megőrzésére – tette hozzá a múzeumigazgató.
Mintha csak Kolozsvár utcáit látnánk
Megnyitóbeszédét Zakariás Attila személyes hangvételű történettel kezdte, amelyből kirajzolódott, hogyan ismerkedett meg és alakított ki azóta is tartó barátságot a kiállítóval. „Dévényi Sándor épületei különlegesek. Tobzódnak a virtuóz, expresszív, individuális, addig soha nem látott formákban, részletekben. Az embernek az az érzése támad, hogy a ceruza elszabadult a rajzlapon, mint a csintalan csikó, de közelebbről megnézve rájövünk, hogy ezek a részletek racionálisak és mérnöki precizitással állnak össze megfontolt egésszé” – fogalmazott Zakariás Attila, hozzátéve, hogy Dévényi épületei kifejezik azt az egységet és a teljességet, amely a részletekből következik, és fordítva: az egységből következnek a sziporkázó részletek. „Mindez könnyedén történik, mint ahogyan a szél fúj, és a víz csobog” – jegyezte meg.
Az építész kiemelte, Dévényi munkásságára meghatározó módon hatott Makovecz Imre pályája és emberi magatartása, valamint Csete György és az általa vezetett Pécs Csoport szellemisége. Zakariás Attila a folytatásban Dévényit idézte: „Az építészet csakis egyetlen helyen, egyszer felhasználható művészet, nem reproduktív. Én nem magamban építek föl egy építészeti világot és azt adaptálom mindenhová, hanem megismerem a környezetet, és ahhoz igazítom a saját építészeti gondolataimat.”
Zakariás Attila elmondta: Dévényi épületeit a természet, a hit és a transzcendentális világ felé való nyitás jellemzi, terveiben a hagyományos elemek az addig soha nem látott formákkal találkoznak. Megnyitóbeszéde végén az építész kiemelte: a Művészeti Múzeumban látható tárlat Dévényi Sándor életművének kétdimenziós lenyomata, így akinek lehetősége van, ne szalassza el élőben is megcsodálni ezeket az épületeket.
Dévényi Sándor és Zakariás Attila
A felszólalók sorát maga a kiállító, Dévényi Sándor zárta, aki úgy fogalmazott: ennyi elismerő szó után neki már csak a köszönet jutott, háláját fejezte ki mindenkinek, akinek munkája hozzájárult a kolozsvári kiállítás létrejöttéhez. Az építész március 8. alkalmából a megnyitón jelenlévő és a tárlatot később meglátogató hölgyeknek ajánlotta kiállítását. „Köszönöm mindenkinek, hogy a tárlatot ebbe a csodálatos palotába, a város legelegánsabb épületébe elhozhattuk. Kolozsvár számomra különösen fontos hely, hiszen Pécsnek testvérvárosa, remélem picit el tudtam most hozni Pécset Kolozsvárra. Hálával és köszönettel tartozom mindenkinek, kérem, tekintsék meg a kiállítást és érezzék itthon magukat a tablók között” – fogalmazott Dévényi Sándor.
Az életmű-kiállítás március 26-ig látogatható a Művészeti Múzeum emeleti termeiben, hétfő és kedd kivételével naponta 10 és 17 óra között.
A fotók a szerző felvételei. A megnyitóról készült fotóriport ide kattintva tekinthető meg.
