Erre készül most a Román Labdarúgó-szövetség, amelynek egyik képviselője a napokban azt nyilatkozta: már több éve szeretnék elérni, hogy megengedett legyen az alkoholfogyasztás a hazai stadionokban.
Ha nem tévedek, a nyilvános (így utcán, sportrendezvényen) alkoholfogyasztást Romániában a közrendet szabályozó törvény tiltja, az a bizonyos 61-es, amely még 1991-ben lett kitalálva. Azóta sok víz lefolyt már a Dunán, s lehet, immár árnyalni kellene. Vagy mégsem?
Az, hogy tavaly júniusban a Nemzetközi Labdarágó-szövetség (UEFA) is megengedte az alkoholfogyasztást a Bajnokok Ligája- és Európa Liga-meccseken, egyelőre semmi negatívummal nem járt, legalábbis nem voltak olyan incidensek a stadionokban, amelyek részeg „drukkerek” számlájára írhatók. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy ott egy kicsit más a szurkolók mentalitása: nincsenek tele a stadionok napraforgómaggal, az üdítősüveget vagy a dobozt nem hagyják a szék alatt, hanem képesek elvinni egy szemétládáig, s ott sokszor nemcsak a férfiak mennek ki meccset nézni, hanem az egész családnak szóló kikapcsolódást jelent. Ugyanakkor anyázásokat, rasszista bekiabálásokat sem hallunk olyan gyakran, mint mifelénk, ahol mostanság nemcsak egy Steaua–Dinamó örökrangadón csókáznak az „ősi riválisok”, nemcsak a Sepsi és a CFR meccsein küldik haza a magyarokat, hanem még a román válogatott találkozóin is rendre ilyen jellegű incidensekkel lehet találkozni. Mi lenne hát akkor, ha ehhez még „szabadon” lehetne nyakalni a sört is?
Ilyenformán azt kell mondanom: hiába jogos a hazai „valódi” fociszurkoló azon elvárása, hogy a stadionban, akárcsak külföldön, társai körében megihasson egy-két sört a több mint 90 perc alatt, a hazai „sajátosságok” miatt ezt nem tartom jó ötletnek. Legalábbis nem most, s mindaddig nem, amíg egyes csapatok úgynevezett szurkolóinak kemény magja nem elsősorban a meccsért és a jó hangulatért megy ki a stadionokba, hanem azért, hogy „keresse a bajt”. Ilyenformán aztán, amíg eljön az ideje mifelénk is a stadionbeli sörárusításnak, nem marad más hátra, mint nosztalgiázni azokon „a régi szép időkön”, amikor még lehetett alkoholt bevinni (csempészni?) például a Kolozsvári CFR stadionjába. Igaz, azokban a Pászkány előtti években még a harmadosztályban játszott, s a találkozókra jó esetben – ha szép volt az idő – 100-200 ember, ha kíváncsi volt. X bácsi (hadd ne nevezzük most meg) azonban mindig ott volt, általában spicces és vicces hangulatban, üvege társaságában. Egy alkalommal, amikor a hideg, ködös időben kicsit több fűtőanyagra volt szüksége, kifogyott az üveg. Erre elővette a következőt, s bekiabálta: „Bíró úr, csere!”
Hát igen, végül is csere kell mifelénk ahhoz, hogy meg lehessen engedni az alkoholfogyasztást a lelátókon. Mentalitáscsere.
