Ablakot nyitnak a világra. Művészek a szakrális ihletés erőterében

Potyó István karnagy vezetésével Mányoki Mária, Kormos Melinda és Márton Szabolcs magyar kortárs egyházzenével emelte a megnyitó hangulatát. Háttérben Salkaházi Sára portéja (A SZERZŐ FELVÉTELE)
Nyolcadik alkalommal szerveztek képzőművészeti kiállítást a Budapestről indult Ars Sacra Fesztivál keretében Kolozsváron, a Szentegyház utcai egyházi galériában. Nyolcadik éve hívja és gyűjti egybe Sabău-Trifu Cristina egyházművészetre szakosodott képzőművész az alkotótársait, hogy megmutassák a szakrális ihletésében készült munkáikat.

Az idei mottó: az igazság békét teremt (Iz 32,17) a környezetünkben és a világban is uralkodó, háborúig vezető békétlenségre akar utalni, és arra, hogy az igazság, igazságosság eszméi megóvhatnának ettől. Természetesen mindig az is a cél, hogy a tárlat a művészet erejével bevilágítsa a napi lét sötét bugyrait, megmutatva, hogy ahová fény vetül, máris tisztulni, gyógyulni képes.

Az október 10-éig látogatható kiállításon 34 művész munkái – festészet, grafika, szobrászat, textília, bőrmetszet, tűzzománc technika, fotó és liturgikus művészeti alkotások – láthatóak az Ars Sacra Claudiopolitana kiállítótérben. Adorján Ilona, Balázs László, Bordy Margit, Csata Hermina, Csorján Melitta, D. Bányai Éva, Darvay Tünde, Egri András, Egri István, Farkas Melinda, Felházi Lenke Zsuzsanna, Forró Ágnes, Gally A. Katalin, Horváth Gyöngyvér, Jarda Pavel, Koncz-Münich András, Koncz-Münich Judit, Lepedus Ildikó, Lőrincz Lehel, M. Lovász Noémi, Marincaş Mira, Sabău Trifu Cristina, ifj. Starmüller Géza, Starmüller Katalin, Szemák Zsuzsa, Székely Géza, Tornay Krisztina Petra,Tudoran Clara-Lívia, Valovits László, Varga Diána, Vdovkina Anastasia és Zilahi Nono állította ki alkotásait. 

Mindegyik alkotó egy külön világ

Mindegyik alkotó egy külön világ, kialakult sajátos stílussal, látás- és láttatásmóddal – a gyűjteményes kiállításokat nehéz az egyéni teljesítmények szintjén értékelni. 

A látogató, a tárlat értő nézője a mottó, a cím fényében tekint körbe, szeme meg-megakad egy arcon, egy színen, egy kompozíción, a kiállítás egészét megtekintve pedig leginkább elégedettséget érez: a lelke megtelt fénnyel, a látottak gondolatokat és érzéseket ébresztettek, akár maga is látott hasonlót, akár az ábrázoltak újszerűsége lepi meg.

A kiállítás nyolcadszor gyűjt egybe olyan művészeket, akik nem titkoltan a keresztény gondolatkör ihletésében alkotnak, akár kifejezetten egyházi témában, mint amilyenek a Vdovkina Anastasia tűzzománc ikonjai, Sabău Trifu Cristina miseruhája, Egri István templomi üvegablaka, Valovits László Salkaházi Sára-portréja, ami egy kifejezett szentkép, lévén, hogy a szociális testvért, aki 1944-ben zsidómenekítésért halt vértanúhalált, a Vatikán szentté avatta. 

A szentet, a szentséget ábrázolja Lepedus Ildikó, Tornay Krisztina Petra, Starmüller Katalin, de a szent csillog át mindegyik alkotáson, legyen az egy gótikus templomablakot formázó bőrdomborítás, a mennyei Jeruzsálamet idéző tökéletes város képe, vagy textíliák, fára festett képek tobzódó színei. És ott lapul a szent azokon a fotókon is, amelyek egy-egy, a természet, a profán világ kicsiny részletét nagyítják, mutatják.

,,Van egy íratlan keresztény esztétika"

A kiállítást bemutató és méltató művészettörténész, Hegedüs Enikő a szeptember 12-i megnyitón Pilinszky János evangéliumi esztétikájára emlékeztetett; ,,van egy íratlan keresztény esztétika, amint leginkább evangéliumi esztétikának lehetne nevezni... Lényegében Jézus személyéhez kötött, példája Jézus, az a mód, ahogy egyedül ő tudott hallatlan kritikával és szeretettel megvizsgálni egy elébe kerülő esetet, emberi szívet, emberi nyomorúságot”, írta Pilinszky 1961-ben. 

Amit esszéjéből jelen kiállítás alkotóira lehet vonatkoztatni, így szól: ,,A keresztény művész keresztény szamaritánus... Ez a jézusi hatás az európai művészetben az igazság egyfajta szeretve-szenvedélyes keresése”. Ez utóbbi, az igazság, amely békét teremt, amely egyedül képes megalapozni a békét, mottója e kiállításnak. 

A megnyitón felszólaló László Attila főesperes-plébános említette, milyen botrányos igazságok kerülnek felszínre, amelyek a közbeszédben ismét előhozzák a ,,milyen az egyház, milyenek a papok” témát, mint ahogy azt is, hogyan, kinek kellene politizálni. 

Az aktuális téma keltette viharok közepette a kiállított képek közt látható Salkaházi Sára tekintetére hívta fel a figyelmet. Egy életét odaáldozó szent tekintete hordozza a mindig szabaddá tevő, és békét teremtő igazságot. 

László Attila e tekintetnek a hétköznapokból kiemelő erejére hívta fel a figyelmet és arra, hogy a művészek nyitnak nekünk, hétköznapi embereknek ablakot a világra; ahogyan ők művészetüket fejlesztik és ezáltal növekednek, a nyomukban a nézőknek, a kiállítást látogatóknak is feladata a maguk módján munkálni saját életüket.

fotók: HORVÁTH LÁSZLÓ