Klaus Johannis államfői választási programjában, valamint a kormány külpolitikai programjában is hasonlóképpen vannak megfogalmazva a külkapcsolatok főbb feladatai: „az Amerikai Egyesült Államokkal való stratégiai partnerség erősítése és kiterjesztése, valamint Románia szerepének és erőfeszítéseinek növelése az Európai Unióban, illetve a NATO-ban”. A három prioritásból kettő az Amerikai Egyesült Államokkal, egy pedig a német–francia páros által dominált EU-val tűzi ki célul a kapcsolatok erősítését, ami a román politikai elit prioritásait is jelzi. Az atlantista, Amerika-barát biztonságpolitika lenne a gazdaság húzóereje is (IT, energiaipar, bányászat). Ugyanakkor Romániának elsősorban az EU tagállamok a fő gazdasági partnerei, ezen belül kiemelten a gépiparban. Ez a gazdaságpolitikai ellentmondás lehet az egyik oka a zavaros infrastruktúra és regionális fejlesztés politikáknak – vagyis annak, hogy az ország alig van összekötve autópályákkal, energiavezetékekkel nyugat felé. Ugyanakkor, köszönhetően a nyugati befektetőknek, az erdélyi és bánsági megyék az országos átlag fölött fejlődnek, mintegy cáfolva a hivatalos gazdaságpolitikai prioritásokat. A bukaresti elit több fejlesztési forrást szeretne a déli és keleti elmaradottabb területeknek. Ez a kormányzati igyekezet inkább az előző szocialista (PSD) kormány idején volt tapasztalható, a mostani nemzeti-liberális vezetőségnek látszólag a járvány miatt nem nyilvánította még ki egyértelműen a gazdaságpolitikáját. Így 2020 áprilisának végéig nem kezdődött el még nagyobb befektetési projekt sem például autópálya- vagy gázvezeték-építés területén. Ennek a gazdaságpolitikai tétovázásnak meglátásom szerint nem csupán a koronavírus-járvánnyal való megszorítások az okai, hanem már heveny módon jelentkeznek a külgazdaság/ külpolitika gondjai is. Vagyis az, hogy az Egyesült Államoknak lassan, de biztosan csökken az érdeklődése térségünk iránt (amerikai befektetések stagnálása, Washington Ukrajna-politikája, az USA balkáni érdeklődésének csökkenése, Török Áramlat-vezeték beindulása) – a román export pedig nem tud lényegileg növekedni az EU felé.
A gazdasági növekedés megtorpanása és az államadósság növekedése miatt a kormányzatnak határozottabban kellene válaszolnia a geopolitikai kihívásokra. Olyan külpolitikát kell kialakítson, amely a járvány múltával hatékonyan indítja be a gazdaságot. A rövid távon várható külpolitikai lépések kikövetkeztethetők a Román Külügyminisztérium holnapján szereplő idei főbb tennivalók, aktuális akták fejezetéből:
- A Romániába telepített amerikai rakétaelhárító rendszer tovább fejlesztése. Az ezzel összefüggő technikai és biztonsági feltételek javítása.
- A NATO-csúcstalálkozók határozatainak megvalósítása. Itt szerepel a román katonai költségvetés növelésének szándéka, a nyitott kapuk politika támogatása, a hibridhadviselés-képesség kiépítése, partnerség keresése az USA mellett az Egyesült Királysággal is.
- Energiabiztonság. Ebben a dossziéban szerepel a fekete-tengeri szénhidrogén kitermelésének beindítása; a BRUA gázvezeték megépítése; Törökországgal, Görögországgal és Bulgáriával regionális együttműködés; interkonnektor építése Magyarországgal, Bulgáriával, Moldova Köztársasággal; a Iași–Chișinău villamos vezeték megépítése; USA-partnerség a Cernavodai Atomerőmű bővítése és a fekete-tengeri energiaüzlet területén.
- Moldova Köztársaság európai integrációja. Regionális projektek beindítása. Az EP-ben működő Moldova lobbicsoport aktiválása (megjegyzés: ennek tagja Magyarország is).
- OECD-tagság elérése (megjegyzés: itt szükség lesz Budapest támogatására).
- Az EU Alapvető Jogok Ügynöksége vezetői tisztségének elnyerése. Aktivitás az EU 2020-as Stratégia, az EU Migrációs Agenda-, valamint az EU Duna Régió Stratégia megvalósításában.
- Az USA vezette Demokratikus Közösség fórum (nemzetközi egyeztető, tanácskozó szervezet) vezetői tisztségének elnyerése.
- A Három Tenger Kezdeményezés projektjeinek továbbvitele. Értékelésemben Románia idei külpolitikai agendája úgy folytatja az eddigi atlantista biztonságpolitikát, hogy új eszközökkel bővítve igyekszik regionális vezető hatalommá válni. Így Bukarest a demokrácia és az emberi jogok regionális bajnoka kíván lenni. A térségbeli együttműködések közül azokat emeli ki (Három Tenger Kezdeményezés, görög–román gázvezeték, Moldova-projektek), amelyekben vezető szerepet játszhat, vagy befolyását erősítheti. Az USA részéről való esetleges érdeklődéscsökkenést tehát a szűken vett atlantista együttműködési körön kívül igyekszik kiegyenlíteni. Magyarországgal csak érintőlegesen szándékszik kapcsolatokat tartani EU-s lobbizás, OECD-tagság, és gáz interkonnektor ügyekben. Románia többi nagyrégiós partnere sem szerepel kiemelten az idei tervekben, legfeljebb energiaügyekben. Ez viszont ellentmond az exportnövelés kormányzati szándékának, mert a járvány visszaszorulása után leggyorsabban a vámmentes közép-európai térségben, hagyományos partnerei körében növelhetné kivitelét. Szembetűnő az EU-val való kapcsolatok hanyagolása és a biztonságpolitika elsőbbsége. Ez utóbbi sem túl logikus, hiszen az EU-projektek tudják leggyorsabban megmozdítani a bénultság után a gazdaságot, nem a bizonytalan és hosszú távon hozadékot hozó energiaipar.
További gondok is fellelhetők a román rövid távú külpolitikai agendában. A Kínától elvett, és az USA-nak adott cernavodai atomerőmű-bővítéshez nincsen meg a költségvetési háttér, akárcsak több fent említett infrastruktúra-projekt fedezete is hiányzik (Három Tenger, Moldova stb.) A csekély költségvetési tartalék még az uniós segítséggel is inkább csak az intézmények túlélésére, valamint a mikro-, kis és középvállalkozások (kkv) és a munkanélküliek szerény támogatására lesz elég az idén (az IMF 5%-os GDP-csökkenést jósol Romániának). Különösen érdekes Románia azon szándéka, hogy a térségben a demokrácia és a jogállamiság kiterjesztője legyen, hiszen például az EU továbbra is monitorizálja a korrupciót és az igazságügy zavarait, a nagyarányú kivándorlási szándék egyik oka továbbra is a demokrácia deficitje.
Összességében Románia a nyugati gazdasági, biztonsági rendszer gyengeségei, valamint a járvány bizonytalanságai ellenére ambiciózusan tovább halad a regionális vezető hatalmi helyzet elnyerése érdekében, de ennek egyre inkább hiányoznak a gazdasági és nemzetközi politikai feltételei. A mostani rövid távú román külpolitikai cselekvési terv így csupán vágy maradhat, és nem fedi a valós lehetőségeket: együttműködés a régióban, export húzta gazdaság növelése, belföldi reformok (adminisztráció, oktatás, egészségügy) külkapcsolatokkal való elősegítése. Mindez viszont a külpolitika alacsony hatékonyságát vetíti előre, ami azt jelenti, hogy az ország kevésbé fog tudni beleszólni az európai ügyekbe, és jobban ki lesz téve kedvezőtlen nemzetközi befolyásnak, amely leginkább keletről érkezik – és nem a szomszédoktól.
(Forrás: kki.hu)
