Jakab Gábor gyémántmiséjét ünnepeltük
Farkaslakán született 1938. július 17-én, a középiskolát Székelyudvarhelyen, teológiai tanulmányait a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán végezte. Isten Szolgája Márton Áron püspök szentelte pappá 1961. december 8-án, jelmondata: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.” Előbb Csíkszeredában, aztán Szászmedgyesen volt káplán. Onnan nevezték ki Kolozsvárra. Teológiai évfolyamtársai közül már csak ő van életben, jelenleg a legidősebb aktív (fungens) pap a főegyházmegyében.
Olyan életpályára tekinthet vissza, amely során nagyon sok tisztelőt és elismerést szerzett. Többek között idén, első Magyarországon kívüli személyként, a Hit Pajzsa díjjal is kitüntették. A kitüntetést a kommunizmus áldozatainak emléknapja (február 25.) alkalmából azoknak az élő egyházi személyeknek ítélik oda évről évre, akik a diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz.
Mivel közeleg a karácsony, a következőkben megosztom az olvasókkal Gábor atya hivatásának egyik meghatározó ifjúkori élményét: „1954-ben érettségiztem Székelyudvarhelyen, aztán egy évet otthon maradtam. Ezalatt édesanyám és néhai plébánosom ösztönzésére visszakanyarodtam gyermekkori álmomhoz, így 1955-ben Isten Szolgája Márton Áron püspök börtönből való szabadulásának évében a felvételemet kértem a Gyulafehérvári Papnevelő Intézetbe. Bevallom, hogy karácsonyig nem éreztem ott jól magam. De a papnövendékek különleges élményt nyújtó, hivatásmegerősítő előadásának hatására kimondtam az igent. Ez azonban nem jelentette azt, hogy később ne lettek volna kételyeim a hivatással kapcsolatban. Tehát a teológián átélt első élményszerű karácsony volt az a kegyelmi pillanat, amikor úgy éreztem, hogy az Úr engem is meghív az aratásába.”
Jakab Gábor hatvanévnyi papi és kitartó közösségszervező munkássága mellett tizenhat esztendőn át főszerkesztője volt a Keresztény Szó katolikus kulturális havilapnak és a Vasárnap katolikus heti újságnak. Egyik beszélgetésünk alkalmával arra az időszakra vonatkozóan elmondta: „Részt vállaltam az erdélyi magyar nyelvű egyházi sajtó újraindításában, hiszen a negyven évig tartó kommunista diktatúrában a hazai magyar római katolikus egyházmegyéknek nem volt sajtója, leszámítva az egy-két imakönyvet, illetve az évenkénti falinaptárt. Akárcsak a protestáns egyházaknak, Márton Áron püspöknek is felajánlották a lehetőséget, de csak kompromisszum árán, amit ő nem fogadott el. Megkérdezte az ajánlatot tevő kommunista főnök elvtársakat, hogy alkalmaznak-e cenzúrát. Azt mondták, hogy igen. A határozottságáról és gerincességéről közismert püspökünk így válaszolt: akkor mi megvárjuk azt az időt, amikor nem lesz. Ez az idő pedig az 1989-es politikai rendszerváltással következett be. A következő év januárjában találkoztunk nálam Bajor Andorral, Fodor Sándorral, Czirják Árpád plébánossal, valamint Keresztes Sándorral, Magyarország akkori vatikáni nagykövetével, és létrehoztuk a Keresztény Szót. A közismert író, Bajor Andor lett az alapító főszerkesztő, kollégája, Fodor Sándor pedig felelős szerkesztő. Bajor Andor halála után akkori főpásztorunk, Bálint Lajos érsek engem nevezett ki főszerkesztőnek, ezt a feladatkört 16 éven keresztül töltöttem be.”
Gábor atya ugyanakkor a 18 éve alakult Kolozsvár Társaságnak is alapító tagja. Munkásságának mindmáig szerves része az írás. Szerzője a Mindannyiunk Miatyánkja; Mindannyiunk hitvallása; Mindannyiunk Tízparancsolata című lelkiségi köteteknek, valamint Isten vasár- és ünnepnapi igéinek breviáriuma (A, B, C év), háromkötetes igehirdetés-gyűjteménynek. Számtalan cikke, elmélkedése, tanulmánya jelent meg mind hazai, mind külföldi kiadványokban. Xantus Gáborral pedig dokumentumfilmet készített Márton Áron püspök életművéről. Ugyanakkor nagy érdeklődéssel kísért előadásokat tartott itthon, valamint Magyarországon.
A mostani jubileumra látott napvilágot Jakab Gábor Nyolc nap Jézus szülőföldjén című „gyémántkötete”, amelyben a címet adó szentföldi élmények, karácsonyi levelek, valamint tanulmányok, interjúk, nekrológok és a szerző több írása olvasható. A könyvhöz Szőcs Csaba szászfenesi plébános írt ajánlást.
A sokoldalú műveltségű ünnepelt összetartó és a jövőben gondolkodó ember, akivel együtt szívből adtak hálát az eseményen pap testvérei és hívei, valamint nagyszámú más vallású tisztelői is. Elismertségét igazolja az is, hogy szerda délután Jakab Gábor hálaadó ünnepi gyémántmiséjén a jelenlevők zsúfoltságig megtöltötték a Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelt kerekdombi templomot.
A szentmise elején László Attila főesperes-plébános felolvasta Kovács Gergely érsek és Kerekes László segédpüspök a gyémántmiséshez intézett közös üzenetét, majd személyes hangvételű pap testvéri méltatást intézett Jakab Gáborhoz, hangsúlyozva többek között: „Feltekintünk rád, mert Krisztus magához emelt. Köszönjük, hogy jelenléted mindvégig tanúságtétel. Maradj, mester, maradj a vártán!”
A gyémántmiséjét bemutató Jakab Gáborral koncelebrált Sajgó Szabolcs jezsuita, a Magyarországról érkezett ünnepi szónok, Juhász Ferenc kanonok, miskolc-mindszenti plébános, a Linzből hazajött Vencser László aranymisés pap, morálteológus, és a Kolozs-dobokai Főesperesi Kerület, illetve Kolozsvár papsága, élükön László Attila főesperes-plébános.
Vencser László, a gyémántmisés Gábor atya és László Attila (balról jobbra) bemutatják a legszentebb áldozatotSajgó Szabolcs szentbeszédében többek között elmondta, hogy 1968-tól ismeri Gábor atyát, Budapesten találkoztak. Nyomatékosította: személyéért is Isten irgalmának tartozunk köszönettel. A Mindenható minden helyzetben szeret minket, hiszen az Ő időtlen, végtelen szeretetének ölén létezik a világ. A másik értékes megközelítés az a szerződés, amellyel azonban Isten nem korlátozza akaratunkat. Amikor nála időzünk, szabadnak, jobbnak érezzük magunkat. Isten úgy hív meg társteremtőnek ebbe a félkész világba, hogy tudjuk szolgálni a nagyobb jót. Az emberi élet akkor lesz szép, ha Istennel együtt cselekszünk. Úgy adja a jót, hogy lehetőséget ad arra, hogy odategyük mi is a magunkét. Isten a papszentelésben szerződött Gábor atyával is, aki a beleültetett álmot és szépet valósította meg hatvanévnyi szolgálata folyamán.
Az eseményen többek között fontosnak tartotta jelen lenni és kifejezni elismerését Gábor atya iránt: Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Horváth Anna, az RMDSZ ügyvezető alelnöke.
Az egyházzenei szolgálatot a Jakab Endre kántor vezette gyermek-, illetve ifjúsági kórus végezte. A szentmise végén a jubilánst, valamint a jelenlevőket színvonalas előadással ajándékozták meg: Tordai Tekla színművésznő két, az alkalomhoz illő Ady-verset szavalt, míg az ifjú művészek hegedűn játszott művekkel emelték az ünnepség hangulatát.
A gyermekek és ifjak énekkel és zeneszámokkal ajándékozták meg az ünneplő közösséget
Az esemény zárásaként Jakab Gábor pontosította, hogy mind pappá szentelésének napja, mind annak 60. jubileuma gondviselésszerűen Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén történt. Megható szavakkal köszönte meg mindenkinek az iránta nyilvánított szeretetet, segítőkészséget, kitartást, kérve a továbbiakban: „Velem, de értem is imádkozzatok!”
Túlzás nélkül állíthatom, hogy Gábor atya személye és papi szolgálata, kulturális munkássága szorosan összefügg mind Kolozsvárral, mind az általa ellátott három templom híveivel, tágabb értelemben pedig a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyével, illetve Erdéllyel.
Hálát adunk a Mindenható Istennek az iránta mutatott bőkezűségéért, ugyanakkor kérjük, hogy árassza el őt gazdagon kegyelmével, áldásával, örömmel, adjon neki jó egészséget, lelkesedést és erőt jövőbeli terveinek megvalósításához.
(Fotók: a szerző felvételei)
