„Van létjogosultsága a pedagógiai profilú iskoláknak”

Több órán keresztül vitatták meg csütörtökön, szeptember 28-án mindazokat az aktuális kérdéseket, amelyek a középszintű tanító-, óvó- és bölcsődei képzést érintik. Az országban működő összes pedagógiai líceum, és pedagógiai szakirányú osztályokat működtető magyar tannyelvű intézmény (Kézdivásárhely, Marosvásárhely, Nagyenyed, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely, Zilah) képviseltette magát az eseményen. Ilyen kezdeményezésre nem volt példa az elmúlt húsz évben.

Szőcs Ildikó, a Bethlen-kollégium igazgatója és a kerekasztal-megbeszélés ötletgazdája köszöntötte a résztvevőket, kiemelve: már régóta megfogant benne az a gondolat, hogy jó lenne együtt megbeszélni mindazokat a tisztázatlan tényezőket, amelyeket az új tanügyi törvény idézett elő a képzők számára.

Az egybegyűlteket személyesen üdvözölte Nagy Tímea, a Fehér megyei kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelő is, akinek sikerült a tanfelügyelőség által láttamozott megbeszéléssé alakítani a találkozót, és megerősítette: a közösen elfogadott javaslatok továbbításra kerülnek az illetékes oktatási államtitkárság felé.

Szőcs Ildikó igazgató a Szabadságnak összefoglalta a tanácskozás legfontosabb kérdéseit és következtetéseit. Megtudtuk: az új tanügyi törvény egyik legszembeötlőbb újdonsága az, hogy szétválasztja a tanítóképzést az óvodai-bölcsődei pedagógusképzéstől, ez két külön szak lesz. A jelenleg működő osztályok végzettjei megkaphatják oklevelüket és elhelyezkedhetnek a pályán, versenyvizsgázhatnak, címzetes tanítónők, óvónők lehetnek, de természetesen kiegészíthetik a tanulmányaikat egyetemen, licenszvizsgát tehetnek pedagógiából, pszichológiából, és akkor felsőfokú tanítóként fizetik őket és a besorolási fizetésük jobb lesz. Az új törvény azt a megszorítást hozza, hogy a középiskolát végzett tanítóképzősök versenyvizsgázhatnak, elfoglalhatnak állást, de nem lesznek címzetesek, csak akkor, ha kiegészítik tanulmányaikat felsőfokon. Az óvodai-bölcsődei végzettek beléphetnek a rendszerbe, ha akarnak, természetesen továbbtanulhatnak, de ők már címzetes állást is elfoglalhatnak bölcsődében vagy óvodában. A felsőoktatással való összeegyeztetés is tettenérhető az új tanügyi törvényben: a középiskolát végzett azon tanítóképzős diákok, akik például magyartanári oklevelet akarnak szerezni, didaktikai mesteriből nem másfél vagy két évet kell elvégezniük, hanem csak egyet.

Szőcs Ildikó szerint van létjogosultsága a pedagógiai profilú iskoláknak, ugyanis abban mindenki egyetértett a tanügyi törvény vitája alatt, hogy az a tudás, ami felhalmozódott a középiskolai szintű képzőkben, illetve az a lehetőség a rengeteg pedagógiai gyakorlatra, ami ezekben az iskolákban zajlik, ahol „valóban lát” diákot a jelölt, nem „érhető tetten” a felsőoktatásban. „Tehát megmaradnak a szakok így, ebben a formában, azonban rengeteg megoldandó kérdés marad mindaddig, amíg megjelenik az új módszertan. Kerettanterveket, programokat kell újraírni a különvált óvodai-bölcsődei és tanítóképző szakok számára, ezt is megvitattuk a mai nap folyamán” – mondta az igazgatónő.

A kollégium vezetője elmondta: számos más szakmai kérdésfelvetés is indokolta a megbeszélés megszervezését. „Meggyőződésem, hogy csak akkor lehet előrevinni a dolgokat, hogy ha hálózatban gondolkodunk. Ezek a pedagógiai líceumok nem találkoztak soha így, szervezett formában egymással. Van ugyan országos szintű szervezete a pedagógiai líceumoknak, ennek a szervezetnek az ország minden ilyen profilú intézménye tagja lehet, tehát közös a román iskolákkal, és ez helyes is. De úgy véltem, egyetértésben néhány kollégámmal, hogy jó lenne, ha mi, magyarok összegyűlnénk, hogy személyesen is megismerjük egymást, mert akkor a kapcsolattartás is könnyebb, gördülékenyebb lenne – hiszen annyira szét vagyunk szórva Szatmártól Kézdivásárhelyig”.

Az igazgatónő hozzátette: ahány intézmény, annyiféleképp strukturálódik a pedagógiai oktatás, mindeniknek megvannak a specifikus problémáik. Például gimnáziumokban is, külön pedagógiai líceumokban is működnek képzők, léteznek továbbá vegyes tannyelvű intézmények, és mindenhol más a helyzet. Emiatt a pedagógiát irányító és pedagógiát gyakorló tanároknak is nagyon fontos volt a találkozó.

A megbeszélések egyik részletesen kifejtett témája a bölcsődei képzősök szakmai gyakorlata volt, hiszen az idei tanévben „nőttek oda” ezek a diákok, hogy szakmai gyakorlatot végezhessenek, ami eddig nem volt Romániában. Létezik ugyan tanterv, de az igazgatónő szerint sokkal lényegesebb a jó gyakorlatok átvétele, így hamarabb haladhatnak és ez kapcsolatépítést is jelent a magyar képzők között.

Szőcs Ildikó szerint nem feltétlenül a módszertan – amelyik leírja, hogyan kell az új tanügyi törvényt alkalmazni – hiánya jelenti a legnagyobb gondot, hanem inkább a készülő kerettantervre kíváncsiak a képzőkben tanító pedagógusok. A találkozón kiderült: a magyar tannyelvű képzőknek nincsenek képviselőik a tantervet kidolgozó munkacsoportokban, de vannak a közvetlen környezetükben olyanok, akik jelentkeztek a feladatra, így eljut az információ, hogy merre tart a képzők helyzete, mi várható. „Szeretnénk azt elérni, hogy a gyakorlatot ültessük be a kerettantervbe, módszertanokba és egységesítve tudjanak ezek működni, ne olyanokat kelljen alkalmazni, amit valahol megírnak, de az a valóságban nem tud működni és akkor majd újra kell szerkeszteni”.

A találkozó résztvevői elhatározták: létre fognak hozni olyan drive-felületet, ahol a legkülönfélébb hasznos anyagokat, például tankönyveket megoszthatnak egymás között, hiszen a tanítóképzőknek nincsenek magyar tankönyveik, adott a kerettanterv, és azt a pedagógia tanárok töltik meg tartalommal. Így a különféle anyagokat, saját írásokat, fordításokat összesíthetik és majd idővel tankönyvet szerkeszthetnek belőlük. A jelenlevő pedagógusok abban is megállapodtak, hogy készítenek egy emlékeztetőt a beszélgetésről és a lényegesebb, pontszerű dolgokat továbbítani fogják a kisebbségi oktatási államtitkárság felé.

Nem utolsósorban abban is megegyeztek, hogy kérik a szaktantárgyverseny tételeinek egységes központi fordítását, javasolni fogják néhány kurzus beindítását a továbbképző intézményeknél, és ezentúl évente kétszer fognak találkozni, különböző helyszíneken – leghamarabb 2024 februárjában a Bod Péter Tanítóképzőben Kézdivásárhelyen.

A tanácskozás, amelyen igazgatókból, aligazgatókból és szaktanárokból álló, két-három fős csoportok képviselték intézményeiket, kétségtelenül eredményes volt, az egyik résztvevő elmondta: „Rengeteg olyan dolog van, ami csak minket, képzőket érint, ezért volt jó, hogy találkozhattunk, sok energiát és feltöltődést kaptunk ettől a találkozótól”.

(Borítókép: a szerző felvétele)