Zene, tánc, hangszerek Csíkszeredában a Régizenei Nyári Egyetemen
Csütörtök délben utcazenével és -tánccal szórakoztatták volna a csíkszeredai közönséget a mesterkurzus résztvevői, ám néhány tánc, köztük a Hunyadi-kori táncok bemutatása után a produkciót elmosta az eső. A zenészek hiába vonultak a Csíki Játékszín fedett teraszára, a hangos, zuhogó eső miatt sajnos nem lehetett hallani a muzsikát. Látva ezt, a zenészek is inkább leszálltak a „színpadról”. Szerencsére pénteken, a mesterkurzust záró hangversenyen újra megmutatták, mit tanultak a néhány nap alatt.
Péntek délben a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium dísztermében szervezett gálát diplomák átadásával kezdték, kicsik-nagyon, kezdők és profik, zenészek és táncosok mind-mind elismerő oklevéllel gazdagodtak, mivel sikeresen teljesítették a nyári egyetem próbatételeit. A résztvevők minden színpadra szólított társukat hangos tapssal, néha ujjongással dicsérték meg.
Szombati Levente Olaszteleken szerette meg a reneszánsz táncokat, néhány barátja csábította el a nyári egyetemre. „A csapatszellem vitt magával, a barátaimmal közösen mentem én is, hogy valami újat tanulhassak.” – mesélte nekem, mikor arról faggattam, miért döntött úgy, hogy tánctanulásra adja a fejét. A mesterkurzuson a közösség, a hangulat és persze a táncok tetszettek neki, jövőre is szívesen visszajönne, tette hozzá.
– Egyrészt nagyon szeretem a táncot, másrészt a zenét, amit a többiek itt művelnek – sajnos abban nem vagyok olyan jó –, de igazából a kurzus hangulata az, ami igazán vonzó – mesélte Gáspár-Barra Szilárd, szintén a tánckurzus résztvevője, a kolozsvári Amaryllis tagja. – Közel 10 éve táncolok. A szüleim indítottak otthon, Déván reneszánsz tánccsoportot s én ebbe így belecsöppentem. Nagyon kedveltem ezt a kort, már csak azért is, mert gyerekként nagyon élveztem a középkori regényeket s a tánc szeretete így magától jött – mesélte miért döntött a reneszánsz, barokk táncok mellett.
Kifejtette: a táborban finomvegyes táncokat oktatott a résztvevőknek Szabó Anikó, hiszen tanultak 15. századi táncokat, mint anello, leoncello, rostiboli, de későbbi táncokat is, amelyek már átnyúltak a barokk korba. „Nagycsoportos közös táncok kontratáncok voltak, amelyek igazából a reneszánsztól kezdve a barokkig eltartottak, és variációi léteznek arra, hogy milyen kor szerint táncolod a táncot”, magyarázta.
A mesterkurzuson való részvételhez zenei előképzettség vagy hangszeres tapasztalat volt szükséges, a szervezők a teljesen kezdőknek a tánc- vagy énekkurzust ajánlották. A tapasztaltabb zenészek barokk hegedű, csembaló, furulya és fuvola, ének, lant és gitár, viola da gamba és violone, ütőhangszerek képzésre iratkozhattak, de ütőhangszeres kamarakurzus – amelynek során zenei játékok, a rögtönzés, szólamszerkesztés csínját-bínját sajátíthatták el a résztvevők – és reneszánsz együttes mesterkurzus is bekerült a nyári egyetem programjába. A képzéseket minden nap közös reggeli tánckurzus nyitotta, ahol az összes zenész muzsikájára ropták a táncosok, majd kiscsoportos foglalkozásokra oszlottak, mesélték az általam megkérdezett zenészek és táncosok.
Mialatt péntek délben a táncosok, énekesek mutatták be, mit is tanultak a néhány napos képzés alatt, Frunzea Dávid és Pálfai Mirjám osztotta meg velem tapasztalatait a táborról.
– Elsősorban hegedűn játszom, ez a harmadik tábor, amiben részt veszek. Azért tértem vissza évről évre, mert nagyon tetszett a hangulat és hasznosnak véltem az itt eltöltött egy hét alatt tanultakat – mesélte Frunzea Dávid, a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola diákja, aki a táborban a reneszánsz együttes kurzuson vett részt. Kérdésemre, hogy miért vonzotta ennek a kornak a zenéje, elmondta: „ez egy egészen más világ, magában hordozza annak a kornak a hangulatát, ami roppant érdekes és izgalmas hangulat és amit jó megtapasztalni”.
– Több kamaracsoport volt, mindegyik nagyjából 8–10 emberből állt, zenészek és énekesek egyaránt. Kikaptuk a kottát, eljátszottuk és jól éreztük magunkat – foglalta össze röviden, mivel is töltötte napjait a képzés alatt. – Nehéz volt, amikor olyan dolgokat kértek, ami a kottába nincs leírva, de a zene megkívánta – tette hozzá. A hangversenyen énekes, zenés, hangszeres dalokkal lépett fel.
Pálfai Mirjám fuvolázik, ez a második mesterkurzusa: tavaly a reneszánsz, idén pedig a barokk fuvolát próbálta ki. „Kedvencem a reneszánsz fuvola. Nagy a különbség a három hangszer között, hisz másképp kell fújni őket, eltérő a fogás”, mondta.
– Főleg barokk műveket, de reneszánsz darabokat is tanultunk az elmúlt néhány napban, szólót meg kamarazenét is, játszottam modern és barokk fuvolán. Én a fuvolacsoport mellett tagja voltam a tánckíséretnek is, de énekeseket is kísértem, így egy napom a reggeli fuvolaórával kezdődött, onnan gyakorolni mentem, majd két kamaraórára, amit fuvolakamara képzés követett, délután pedig tánckíséret és énekkíséret próba zárta a napom– sorolta, mit is csinált a táborban egy nap alatt.
Míg mi beszélgetünk a díszterem melletti osztályteremben, átszűrődik a szomszédból az előadások hangja, a jobbnál jobb produkciókat hatalmas tapssal ismeri el a kurzus többi résztvevője. A teremben is mérhető, érezhető az, amit az általam megkérdezettek is mindannyian kiemeltek: a hangulat remek!
(Borítókép: Zenelméletet, táncot, hangszeres zenét tanultak a nyári egyetem részvevői. Fotó forrása: Facebook/Csíkszeredai Régizene Fesztivál)
