Interjú Farkas Andrással, a PONT csoport stratégiai igazgatójával
– A LEAP-tanulmány bemutatása előtt Oláh Emese alpolgármester azt mondta: a tanulmányba belefoglalták a KMÖ-ben élő magyar fiatalok sajátos szükségleteit is, amelyek valamilyen mértékben különböznek a többségi fiatalok szükségleteitől. Ezek a különbözőségek kulturális eredetűek, a hagyományban gyökereznek. Pontosa milyen sajátos szükségletekkel rendelkeznek a KMÖ magyar fiataljai a többségiekhez képest?
– Nem annyira a szükségletük sajátos, mind inkább ennek kielégítésében mutatkoznak akadályok. A fiatal az fiatal, és nagyrészt ugyanazt szeretné, akár magyar, akár román anyanyelvű. Ha egyébként Kolozsváron élő külföldi, ilyen esetben abban mutatkozik különbség, hogy az illető milyen egyéni képességekkel rendelkezik, hogyan tud a városi ökoszisztéma által nyújtott lehetőségekhez hozzáférni, ezeket használni.
A kutatás során több aspektust is azonosítottunk a magyar fiatalok sajátos helyzetét illetően. Mindenekelőtt az egyenlő esély kérdését feszegettük, vagyis azt, hogy melyek azok a tényezők, amelyek hátrányos helyzetbe hozhatnak magyar fiatalokat románajkú társaikkal szemben. Egyértelműen az egyik ilyen tényező a nyelvi akadály, ami végső soron oda vezet, hogy Kolozsváron egy magyar anyanyelvű személy havonta átlagban 200 euróval kevesebbet keres, mint egy román anyanyelvű. Ennek a különbségnek a felszámolása a fiatalok szintjén kezdődhet. Továbbgondolva mindezt megnéztük azt is, még milyen tényezők segítik a jobb integrációt. Így fogalmazódott meg például annak a fontossága, hogy románajkú fiatalok számára is lehetővé váljon a magyar nyelv elsajátítása, legalább alapszinten.
A kérdést a teljes városi ökoszisztéma szempontjából is elemeztük, és erre vonatkozóan is megfogalmaztunk javaslatokat. A kiindulópont számunkra az volt, hogy a városi környezetnek egységesnek kell lennie, és arra kell törekednünk, hogy lehetőségek szempontjából minél homogénebbé váljon. (Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a metropolisz övezetre fókuszáltunk, mivel egy fiatal számára nem áll meg az élet a város közigazgatási határánál, elég csak arra gondolnunk, hogy a legnagyobb bevásárlóközpontja Kolozsvárnak közigazgatási szempontból történetesen a szomszédos Szászfeneshez tartozik). Ezért fogalmaztunk meg sajátos prioritási javaslatot a magyar közösség egyenlő hozzáférésére, a magyarok és románok magas szintű integrációjára vonatkozóan ugyanabba a városi ökoszisztémába.
– A részvételt és a támogató környezetet bemutató részben a család és az iskola kapott "hideget és meleget" egyaránt. Mit tudnak tenni, hogy a fiatalok igényeiről, szükségleteiről a szülők, az iskola is tudomást vegyen? Kérdezem ezt olyan körülmények között, hogy a mentális egészség és a szexuális nevelés hiánya miatt súlyos vádak fogalmazódtak meg a család irányába. Kiderült az is, a fiataloknak csak 30%-a bízik az oktatási rendszerben.
– Bár nem merészkedek átfogó elemzésbe bocsátkozni, hiszen nem vagyok oktatási szakember, több olyan lehetőséget is látok, amely kiaknázatlan. Épp a nemrég lezajlott közvitán hangzott el többek közt az opcionális tantárgyak kérdése és lehetősége, amelyben helyi kompetenciák is léteznek intézményi szinten. Emellett elhangzott az is, hogy a fiatalok akár 30 százalékponttal jobban bíznak a civil szervezetben, mint a szülök vagy tanárok. És emellett az önkormányzat az iskolák fő eltartója. Lelki szemeim előtt olyan szálak jelennek meg, amelyek könnyedén összeköthetők. Mert az egy dolog, hogy a tanítási tervet központi szinten határozzák meg, de az opcionális tantárgyak lehetősége kiskaput jelent, hogy olyan aspektusokat, amiket a sztenderd oktatás nem elégít ki, ezek révén oldjunk meg alternatív módon. Talán mindannyiunknak fel kell nőnünk ahhoz, hogy nagyobb bizalommal működjünk együtt. A LEAP kutatás is ez irányban fogalmaz meg általános következtetéseket, javaslatokat.
Úgy gondolom, bármilyen adatot, információt, javaslatot, elemzést, amit a LEAP tartalmaz, nem ajánlatos sem hidegnek, sem melegnek értelmezni. Hanem lehetőségnek. A LEAP nem tett mást, mint nagyon széles körből adatott gyűjtött, rendezett, értelmezett. Ha úgy vesszük, evidenciát szolgált. Itt az alkalom az érintetteknek nyitottan, őszintén, partneri megközelítéssel kilépni a „dobozaikból” és interdiszciplináris módon fellépni az igények jobb megválaszolása érdekében. Úgy érzem, Kolozsvár sokat fejlődött ennek a mentalitásnak az alkalmazásában, és még nagyon sokat kell továbbra is fejlődnie. Viszont már a törekvés jelentős mértékben előre vihet mindannyiunkat. Mindezt a következő generációért, amely 15-20 év múlva e város és metropolisz fő mozgatórugója lesz.
– Ifjúsági tanácsadó testületek és ifjúsági tanácsadó testületeket támogató tanácsadó testületek létrehozását javasolják. Készült-e olyan becslés, hogy mennyibe kerülhet ezeknek a testületeknek a létrehozása és fenntartása? Ki fedezné (kinek kellene fedeznie) ezeket a költségeket főleg a járvány által megtépázott gazdasági körülmények közepette?
– Ha engem kérdez, egy tanácsadó testület létrehozása pontosan nulla lejbe kerül. Kizárólag szándékon múlik, működtetése pedig költségvetésileg olyannyira jelentéktelen, hogy ezt egy közigazgatás költségvetése meg sem érez. Különben a 350/2006-os ifjúsági törvény szerint ezeknek a testületeknek már létezniük kellene. Ezek a testületek az én elképzelésemben afféle találkozási pontokként jelennek meg, amelyek az együttműködést segítik.
Ami a pénzügyi vonatkozását illeti, az ifjúsági szektort tekintve nem csökkentek a támogatási keretek, és nem is számítok nagy csökkenésre. Európai szintén épp decemberben dőlt el, hogy az új Erasmus program költségvetése mintegy 70%-kal nő a 2021-2027-es időszakban. Románia szintjén annyira alacsony a támogatás jelenleg, hogy annak kiesése egyszerűen nem számít. Helyi szinten pedig úgy gondolom, a város vezetése beismeri ennek fontosságát, ezért fenntartja az erre irányuló forrásokat. Ami pedig a metropolisz övezet másfél tucat települését illeti, remélem, felveszik a fonalat, és elkezdenek befektetni ifjúsági területen.
Az ifjúsági kérdéskör nemcsak ifjúsági kérdéskör: ugyanúgy gazdaságfejlesztés, munkaügy, oktatás, egészséges környezet, aszfaltozás. Viszont mindezeknek egy sajátos rétege. Úgy gondolom, nagyon sok lehetséges forrás adódik, és ez így lesz a következő években is. A támogató környezetben viszont azt erősíthetjük meg, hogy minél hatékonyabban szervezzünk és vonjunk be forrásokat. És igen, emellett az önkormányzat is biztosíthatja a helyi együttműködésekhez szükséges forrásokat.
Fontosnak tartja a város és a metropolisz övezet, hogy a következő generáció ne menjen el? Fontosnak tartja azt, hogy egy emberöltő múlva is az a város legyen Kolozsvár, amit ma gondolnak róla a fiatalok? Fontos az, hogy a város életszerűségét, fejlődését és dinamizmusát továbbra is humán tehetség idevonzása és nevelése táplálja? Ha igen, akkor úgy gondolom, ez nem költségvetési kérdés, hanem humán beruházás.
– A részvétellel kapcsolatos részben egyrészt az olvasható: "a kutatásban résztvevők értékelték, hogy rendelkezésükre állnak zöldfelületek és társas interakciók helyszínei, sportlétesítmények. Egy-két bekezdéssel arrébb viszont az olvasható, hogy mégsincs elég ezekből, az ifjúságbarát város pedig szép és kicsi. Nincs ebben ellentmondás?
– Ahogy nézzük. Itt is azt tudom csak aláhúzni, hogy a kutatás egy 2020-as állapotot rögzített. Ebben megjelenik az is, ami már jó dolog a városban, ahol volt már fejlődés. És az is, ahol a következő időszakban lehet tenni valamit. Például most már inkább mondható el az, hogy vannak a városban biciklisávok, mint hogy nincsenek. De ezek kiterjesztése a városnegyedek fele, vagy a végpontok összekötése továbbra is probléma. A központban egyre inkább megoldott a kérdés, a városban összességében azonban nem.
– A közvitán ígéret hangzott el, hogy a LEAP-eredményeit beépítik a városfejlesztési stratégiájába. Nem lesz ez túl késő? Vagy még nem vagyunk a "huszonnegyedik óra utolsó perceiben"?
– Megkockáztatom, hogy kijelentsem: ez most a legtökéletesebb pillanat. Véleményem szerint nem késett el senki, sőt a legjobbkor sikerült a kutatást befejezni. Egyrészt ez az integráció nem most kezdődik. A kolozsvári önkormányzat és a Világbank szakértőivel a kutatás elkészülése során mindvégig kapcsolatban voltunk. És ők már időközi adatokat is elemeztek és feldolgoztak. A városfejlesztési stratégia akciótervező részének véglegesítése pedig éppen 2021 első felében zajlik. Fontos hozzátennem, hogy elindítunk egy olyan folyamatot is, amely egy saját lábán álló metropolisz övezeti ifjúsági stratégia létrehozását is célozza. Ennek oka igen egyszerű: az általános fejlesztési stratégiák és koncepciók mellett, Európa és Románia szintjén egyaránt létezik ifjúság specifikus középtávú tervezés. Míg az általános fejlesztési stratégia átfogó prioritásokat és fejlesztéseket fogalmaz meg, addig egy specifikus ifjúsági koncepció azokra a finom részletekre tér ki, amelyek sokszor nem is igényelnek euró milliókat, de együttműködéssel, és koordinált, interdiszciplináris erőfeszítéssel elérhető.
- Mit emelne ki még a jelentésből, amit érdekesnek tart, és érdemes odafigyelni?
– Hangsúlyt fektettünk a látszólag komplex adathalmaz és nyers dokumentumok minél könnyebb áttekintésére. Ezért a kutatás utolsó fázisában az adatok vizualizációjára összpontosítottunk. A leapcluj.ro weboldalon bárki könnyen elér számára fontos adatokat kulcsszavakból kiindulva. Például, ha engem csak a kultúrafogyasztással kapcsolatos információk érdekelnek, egy kattintással el tudom érni, hogy mind kutatási, mint megfogalmazott javaslatok szintjén csak ezeket lássam. Ugyanez érvényes arra a 721 metropolisz övezetben létező, fiatalokkal foglalkozó szervezetet és intézményt magába foglaló adatbázisra is, amelyeket szintén ugyanezen kulcsszavak szerint is rendeztünk.
