Magyarlapádi anyanyelvtábor szórványban élő gyerekeknek
Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő tábort az Ethnika Kulturális Alapítvány hagyományosan a félévközi vakációban szokta megrendezni, idén viszont programváltozás történt, ugyanis a februári találkozót influenza-járvány miatt félbe kellett szakítani. A következő szünet a tavaszi vakáció volt, így áprilisban ismét találkozhattak a résztvevők. A téli bosszúságot kárpótolta a kikelet melege, így a legtöbb tevékenységet az udvaron levő csűrben lehetett megtartani, ami csak fokozta a jó hangulatot.
„Ez a tábor mindig jól sikerül!”
...mondták azok a lapádi gyerekek, akiket a helybeli pedagógusok minden évben behívnak segíteni; sokan annyira megszerették már a foglalkozásokat, hogy a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium óvó-tanítóképzőjébe szeretnének majd felvételizni.
A „ Beszélj magyarul, tanulj magyarul!” elnevezésű táborba a szervezők általában olyan gyerekeket szoktak meghívni, akik vegyes házasságból származnak, zöme román nyelven tanul, sőt vannak olyanok is, akiknek mindkét szülője magyar, de nincs a falujukban magyar tagozat, ezért ők is román iskolába járnak. Az alapítvány célja pedig nyilvánvalóan az, hogy ezek a kisdiákok a Magyarlapádi Szórványkollégiumba iratkozzanak és a helyi iskolában folytassák magyar nyelven tanulmányaikat, ez az egyetlen módja identitásuk megőrzésének.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott, illetve az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Márton Áron Szakkollégium közreműködésével megvalósított program jó híre elterjedt már a környéken. A tavaly magyarpéterfalvi pedagógusok jöttek látogatóba, az idén pedig Magyarbecéből, Torockószentgyörgyről és Vajasdról érkeztek tanítónők, akik természetesen elhozták tanítványaik egy csoportját is.Továbbá érkeztek gyerekek Elekesről, Háportonból és Magyarszentbenedekről is, az összlétszám meghaladta az 50 főt. A lelkes oktatók, akik szabad idejükből áldoztak fel órákat, napokat és rendkívül vonzó foglalkozásokat tartottak: Sipos Margit főszervező, Boros Imola, Demeter Enikő, Gilyén Izabella, Kiss Andrea, Köllő Éva, Mán Helga, Sárközi Eszter,Szilágyi-Székely Melinda, Varga Melinda.
Mátyás király volt a fő ihletforrás
A lapádi tábornak már jól bevált forgatókönyve van, amit évről évre igyekeznek csiszolni, tökéletesíteni, ugyanakkor a fejlesztő gyakorlatokat és kiegészítő foglalkozásokat egy konkrét témához, legtöbbször egy emlékévhez kapcsolják. Idén Mátyás király alakja nem csupán a történelmi ismertetőben bukkant fel, hanem meséket olvastak róla, rövid jeleneteket állítottak össze, a „meseruhákból”, azaz a mesehősök jellegzetes öltözetéből kiállítást is szerveztek és egyenként fel is próbálták azokat. Továbbá a beszéd-, írás- és olvasásfejlesztő gyakorlatokat is mind a nagy király alakjához kötötték. Sok, Mátyás királyhoz kötődő mondával is megismerkedhettek a résztvevők, továbbá közmondásokat, szólásokat tanultak meg, és a helyesírási feladatok sem hiányozhattak. Esténkét megnéztek néhány, Mátyás királyról szóló részletet a közismert Magyar népmesék című rajzfilmsorozatból.
Aki talán azt gondolná, hogy valami unalmas, tanórákra emlékeztető időtöltésben volt részük a gyerekeknek, az nagyot téved, mert mindent játékos formában igyekeztek megtanítani a pedagógusok. A gyerekeket csoportokra osztották, így senki számára nem volt megterhelő a munka. Minden nap összesítették az eredményeket, így a hetedik próba után a Csipike csapata végzett az első helyen, öt követte a Nevenincs, a Hold, a Petőfi Sándor és a Sasok ... természetesen ezek a gyerekek által választott nevek voltak.
Az anyanyelvfejlesztő gyakorlatok érdekesek voltak a pedagógusok számára is, hiszen sok újszerű feladat és módszer került alkalmazásra. A foglalkozásokat idén is olyan tevékenységekkel egészítették ki, amelyek segítették feloldani kommunikációs gátlásaikat is: népi gyermekjátékok, együtt éneklés (magyarlapádi népdalok), a lapádi táncok alaplépéseinek elsajátítása, melyben a Petőfi-ösztöndíjas Hajdara Tamás és Hajdara-Herceg Hajnalka nyújtottak segítséget.
„Ahogy édesanyánkat szeretjük, úgy kell szeretnünk az anyanyelvünket is” - ezekkel a szavakkal búcsúztatta vendégeit Sipos Margit tanárnő, a szórványkollégium igazgatója. A gyerekek pedig kétségtelenül olyan kedves emlékekkel távoztak, amelyek majd visszaszólítják őket a Várhegy alatti faluba: lesz, aki bentlakóként, mások pedig a néptánctábor résztvevőiként térnek vissza Magyarlapádra.
