„Észak-Erdély 1940-es visszacsatolása Magyarországhoz olyan helyzetet teremtett, amelyre Erdély történelmében addig nem volt példa. Választásokat nem lehetett tartani, az önálló erdélyi pártra azonban szükség volt. Ezért a magyar országgyűlésbe behívták az erdélyi magyarság ötven képviselőjét. 1940. decemberében 36 személy megalakította az Erdélyi Pártot, majd 1941. május 28-án Kolozsváron megtartották az Erdélyi Párt alakuló nagygyűlését” – ismertette az Erdélyi Párt megalakulásának történelmi körülményeit Murádin.
Megtudtuk: az Erdélyi Párt elnöke gróf Teleki Béla zsibói földbirtokos, ügyvezető alelnöke pedig dr. Albrecth Dezső bánffyhunyadi ügyvéd volt. A párt tagozati székháza Kolozsváron az Egyetem/Universitatii utca 8. szám alatti ingatlan első emeletén volt. Az Erdélyi Párt tagsága folyamatosan nőtt: 1941 májusában 200 000, 1942 januárjában 243 500, 1943 novemberében 231 181 és 1944 szeptemberében is meghaladta a 200 000 főt.
„Ez azt jelenti, hogy minden negyedik erdélyi magyar felnőtt az Erdélyi Párt tagja volt. A párt kiépítette vármegyei, városi, járási és községi tagozatait is” – közölte Murádin, aki véletlenül a kolozsvári ószeren potom áron vásárolta meg az Erdélyi Párt egykori kitűzőjét, amelynek fényképe bekerült a könyvbe is.
„Az Erdélyi Párt célja a magyarság egységének megőrzése, Erdély újjáépítése és Magyarország belső átalakulásának, illetve megerősödésének elősegítése volt. Az Erdélyi Párt támogatta ugyan az akkori magyar kormánypártot, de az „kezelhetetlennek” tartotta az erdélyi politikai alakulatot. Az Erdélyi Párt részletkérdésekben sikereket könyvelhetett el, ám az országos problémák terén kudarcot vallott. Az Erdélyi Párt dilemmája az volt, hogy legyen egyszerű párt vagy nemzetpolitikai szervezet? A párt megszűnése a német megszálláshoz kötődik, mivel a pártéletet akkor nem lehetett már folytatni. Ám Teleki Béla akkor sem mondott le pártelnöki tisztségéről” – hangoztatta Murádin.
Az Erdélyi Párt örökségéhez tartozik az erdélyi politikai hagyományok megőrzése, az osztatlan magyar egység megteremtése, Erdély gazdasági felemelése az önellátásra, szociális reformok életbe léptetése alkotmányos úton, életképes erdélyi magyar nemzet felépítése – összegzett a szerző, hozzátéve: az Erdélyi Párt sikeres volt, ám méltatlanul elfelejtették.
„Szép a könyv, és fontos állomást jelent a szerző életében, ugyanakkor a magyar politikatörténet fontos téglája is. A könyv nem historiográfia, hanem elmondja: mit tettek nagyapáink, dédapáink. Jó és alapos munka, amelyhez foghatót évek óta nem olvastam. Ugyanakkor olvasmányos is. Olvasóként azt mondom: ez a könyv többet ad, mint amit ígér” – értékelte a kötetet Csapody Miklós irodalomtörténész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Molnár Tamás Kutatóintézetének tudományos munkatársa.
(fotó: Horváth László)
