Az akkori előadások és az általuk kiváltott érdeklődés azt bizonyította, hogy a Gulág Emlékév keretében, a Gulág Emlékbizottság támogatásával tanulmányozott téma a tudományos konferencia szűk kereteinél jóval nagyobb figyelmet, kitekintést és részletezést érdemelne, hiszen a diktatúra bebörtönzött vagy munkatáborokba internált rengeteg áldozata között felmenőink is szép számmal képviselve voltak. A Gulág-rendszer félelmetes hazai és szovjetunióbeli lágereibe magyarok és magyar zsidók is bőven eljutottak, szenvedéstörténetük azonban történelmünknek mindmáig kevésbé ismert része.
Így fogamzott meg az a gondolat, hogy a konferencián elhangzott előadásokból és szakemberektől kért, további részleteket feltáró tanulmányok rövidített változataiból különszámot állítsunk össze, illetve hogy a konferenciára és a jelen kiadványhoz elkészült tanulmányokat, az érdekelt közönség számára, napilapunk internetes honlapján teljes terjedelmükben is közzétegyük. Ennek a folyamatnak a nyomán adjuk ma át olvasóinknak ezt a kiadványt, amely a SzCsE, a GFF és a MME közös emlékszáma, illetve teljes terjedelmű, kötetnyi anyagot kitevő internetes összeállításunkat, a www.szabadsag.ro honlapon.
Rendkívül fontosnak tartottuk a meghurcolt ártatlan emberek áldozatának felmutatását, hogy az újabb, fiatalabb generációk a hasonló csapdahelyzeteket könnyebben felismerhessék, és elkerülésük érdekében jóval hatékonyabban felléphessenek. Avégett, hogy ilyen gyilkos kegyetlenségek soha többé ne fordulhassanak elő.
Összeállításunk a témakör igen érdekes részleteire mutat rá. Áttekintjük benne a szovjet Gulág történelmét és rendszerét, a német területen működő szovjet táborokéval együtt, továbbá a Gulág-mintára létrehozott romániai börtönök és lágerek világát, s ennek vonatkozásában bemutatjuk A Kommunizmus és az Ellenállás Áldozatainak Emlékmúzeumát is, amely Máramarosszigeten működik, az ottani egykori rémséges börtönben. (A teljes szovjet lágerrendszer megismerésének nagyon fontos és látványos segédeszközeként a http://gulag.memorial.de/ internetes portált ajánljuk azoknak az olvasóinknak, akik a témáról többet szeretnének megtudni.) Elemezzük ugyanakkor a második világháború végén szovjet fogságba került (magyarországi és erdélyi) magyar hadifoglyok, illetve az utcán és lakásaikban összefogdosott és a Szovjetunióba hurcolt civil lakosok sorsát, de ugyanakkor azokét a náci halál- és munkatáborokból kiszabadult magyar zsidókét is, akik útban hazafelé vagy immár itthon váltak szovjet foglyokká és jutottak újabb pokolba, a Gulágra. Végül, de távolról sem utolsósorban, ismertetjük a hazai és a magyarországi egyházak üldözésének és lefejezésének folyamatát, kiemelve a leginkább üldözött, a Vatikántól tűzzel-vassal elszakítani szándékolt római katolikus egyház néhány kiemelkedő erdélyi vezetőjének a sorsát, közöttük a hűségéért és a bátorságáért mártírhalállal fizető Boga Alajos egykori kolozsvári kanonok és pápai prelátus, későbbi gyulafehérvári általános helynök és titkos ordinárius kálváriáját is.
Szerzőink a téma kutatói és szakavatott ismerői. Horváth Attila magyarországi alkotmánybíró, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, Kun Miklós Széchenyi-díjas történész, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára, Botos János történész, a szintén budapesti Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem docense, Szakács Árpád publicista, kutató, Forró Lajos történész, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának adjunktusa, Nyikita Vasziljevics Petrov orosz történész, a szovjet politikai elnyomó rendszer és titkosszolgálatok kutatója, a moszkvai Memorial tudományos igazgatója. A hazaiak közül Dobes Andrea és Fürtös Róbert máramarosszigeti muzeológus-történészek A Kommunizmus és az Ellenállás Áldozatai Múzeumának munkatársai, Papp Annamária és Benkő Levente pedig szintén történészek, kolozsvári újságírók, akik a témát ugyancsak évek óta kutatják.
Különszámunk tematikailag teljes áttekintésre törekedett, és közben arra, hogy elkerülje mindazokat a csapdákat, amelyekbe politikusok, újságírók, történészek és hatásukra egyszerű emberek is gyakran beleesnek. Tehát semmilyen összehasonlítás nem volt a célunk, sem a szenvedésé, sem az elnyomásé, sem a meghurcoltak vagy az áldozatok számáé. Hiszen minden ember élete egymagában véve hatalmas, megismételhetetlen és pótolhatatlan érték, és nem pedig morbid összehasonlítások tárgya. Elutasítjuk azt a negacionizmust is, amely a relativizálás eszközével operál, és amely a holokausztot és a Gulág-jelenséget egymással szembehelyezi. Tisztában vagyunk azzal, hogy a holokauszt az emberiség által ismert emberirtások között egyedi volt, fázisait és gyilkosságait államok által elfogadott törvények szabályozták, amelyek menekülést nem tettek lehetővé, és amelyek a zsidó népnek a teljes, jogilag és államigazgatásilag megalapozott és megfontoltan előkészített kiirtását célozták, ezzel tehát a Gulág-jelenséget összehasonlítani nem lehet és nem szabad. Annál is inkább, mert íme, kiderül e mellékletből is, hogy a Gulágra holokauszt-túlélők is szép számban kerültek.
Nincsenek bűnös népek, kollektív felelősség sincs. Az orosz népet sem vádoljuk. Tisztában vagyunk azzal, amit az 1941-es magyar hadüzenet után a magyar haderő az egykori szovjet területen művelt; az elkövetett bűnökért a szenvedőket megkövetjük. Mindezek tudatában mutatjuk tehát fel a Gulág-jelenséget, annak áldozatait, elsősorban az ártatlanul elpusztultakat, civileket, gyermekeket, asszonyokat, és ezzel a tudattal hajtunk fejet valamennyi áldozat emléke előtt. Reménykedve, hogy ilyesmi sem fog soha többé megtörténni.
A mellékletben megjelent tanulmányok teljes szövegét az alábbi linkekre kattintva olvashatják.
Projektvezető: Kassai Ildikó
Összeállították és szerkesztették: Kerekes Edit, Papp Annamária, Tibori Szabó Zoltán, Újvári IldikóA reprodukált Gulág-felvételek Kun Miklós professzor kutatásaiból származnak, a többi felhasznált fénykép forrása: a Szekuritáté Levéltárát Tanulmányozó Országos Tanács (CNSAS) Levéltára, A Kommunizmus és az Ellenállás Áldozatainak Emlékmúzeuma, Fortepan.
A szegedi Gál Ferenc Főiskola
A 1930-ban alapított Gál Ferenc Főiskola (GFF) az állam által elismert felsőoktatási intézmény, fenntartója a Szeged-Csanádi Egyházmegye. Főiskolánk a tudás gyarapítása, a szakmai ismeretek bővítése és elmélyítése mellett a lelki gazdagodás élményét is kész nyújtani minden hallgatója számára.
A főiskola küldetésében is kifejeződő keresztény értékek jelen vannak a szegedi, a budapesti, a szarvasi, a mezőtúri, a békési és a gyulai helyszíneken, a karokon és az intézetekben folyó oktatásban, a tudományos tevékenységben, az intézményi működés minden terén, továbbá a GFF által fenntartott két általános és középiskolában. Együttműködését hazai állami felsőoktatási intézményekkel, katolikus, református, evangélikus és zsidó egyetemekkel afőiskola képzési és tudományos megállapodásokban is rögzítette. Az alapképzések mellett a teológiai, a kétféle pedagógiai, a karitász és az egyháztörténet mesterszakok a további doktori tanulmányokra is felkészítik a GFF jelenlegi mintegy 1200 hallgatóját. Teológiából a képzés a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktori programjához is affiliált.
A pedagógia, az interkulturális kutatások, az egyháztörténet és a művelődéstörténet területén kutatócsoportok működnek, s a főiskola évekig önálló valláskutató intézetet is fenntartott. Az intézmény évente számos hazai és nemzetközi tudományos találkozót, konferenciát szervez, amelyek közül az egyháztörténeti, valamint a keresztény, a zsidó és az iszlám vallásközi témák tárgyalásai – a széleskörű nemzetközi kapcsolatokra építve – hagyományosan kiemelkednek.
Az egyháztörténeti kutatások az ókortól a legújabb korig tartóan folynak, kiemelt figyelmet biztosítva a 20. század és napjaink nagy társadalmi kérdéseinek, az egyház- és vallásüldözéseknek, a népirtásoknak, és mindezek a társadalmi emlékezet őrzését és a megbékélésre törekvést egyaránt szolgálják.
A GFF a Holokauszt Emlékév programjainak kiemelt egyházi felsőoktatási partnere volt.Ugyanakkor, a fenntartó egyházmegyével együtt, egy sor rendezvényt szervezett az 1956-os emlékévben, kegyelettel megemlékezve a Gulágra és más munkatáborokba hurcoltakról, a diktatúrák áldozatairól is.
Dr. Kozma Gáborfőiskolai tanár, a Gál Ferenc Főiskola rektora
A kolozsvári Minerva Művelődési Egyesület
A Minerva Művelődési Egyesületet, 1991-ben, kolozsvári magyar, román, német és zsidó értelmiségiek alapították, azzal a céllal, hogy az 1920 és 1948 között Kolozsváron működő Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt., Erdély mindmáig egyik legnagyobb könyv- és lapkiadó intézményének munkáját folytassa. A Minerva történetének részleteiről itt olvashat. Az egyesület tulajdonosa és kiadója a Szabadságnak, Kolozsvár 1989. december 23-a óta megjelenő magyar napilapjának, székházában pedig, a napjainkban egyszerűen Minerva-háznak nevezett, Napoca/Jókai utca 16. szám alatti egykori Gróf Lázár-házban,a lap szerkesztőségén kívül a Kolozsvári Magyar Média, Tudományos és Kulturális Központ nevű projekt keretében számtalan kiállításnak, tudományos konferenciának, író-olvasó találkozónak,könyv- és lapbemutatónak és más rendezvénynek biztosít teret. A Minerva 2009-ben visszaszolgáltatott Brassai Sámuel utca 5. szám alatti történelmi székhelyén az ERSTE Alapítvány által támogatott tranzit.ro projekt keretében a kortárs művészet fele nyitottgaléria működik, amely főképpen fiatalok által kedvelt és látogatott workshopok, kiállítások, filmvetítések, szocio-kulturális témájú beszélgetések, koncertek és más rendezvények kulturális színtere.
Dr. Tibori Szabó Zoltán egyetemi docens, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke
