Négy évet kellett várni arra, hogy előkerüljön a felvétel, amelyen minden kétséget kizáróan látszik, hogy az illetékes szervek – enyhén fogalmazva – szakszerűtlenül jártak el. Egy hete cikkezik erről folyamatosan a román sajtó, úgyhogy most nem is arra térnék ki, mi történt vagy ki volt a felelős. Jobban érdekel most a felelősség nem vállalásának kultúrája és hagyománya.

A szavazás délelőttjén három egymástól független személy írt rám azzal, hogy mire szavazunk most, illetve hol kell szavazni? Jól állunk, ha úgy gondolják, én vagyok a leginkább képben a történésekkel – gondoltam. De olyanokkal is találkoztam, akinek a szülei előre szóltak, hogy majd erre kell szavazni, meg a két igenre, és olyat is meséltek utólag, hogy nem értette meg a második kérdést, úgyhogy inkább rajzolt valamit.