Hófehérke mostohaanyja, a Gonosz Királyné és Dorian Gray is megfogalmazta az axiómák axiómáját, vagyis azt, hogy az öregedésnél borzasztóbb dolog nem sűrűn következik be egy ember életében.
Az öregedésellenes ipart nem lehet olyan egyszerűen kikerülni, hogy nem olvasunk meséket vagy Oscar Wilde-ot, a sokszínű szociális média amúgy is tökéletesen elvégzi ezt a feladatot, és sikeresen frusztrálja nők százezreit.
Minden a mondhatni „ártalmatlan” FaceAppal kezdődött. Épp egy kis bőrhibát javítunk ki itt, egy szarkalábat ott, és voilá! Kész is a kép, amin még felismerhető a felhasználó, de már nem teljesen emberi. Posztolhatjuk is Instagramra, ahol a legnagyobb produktum az, ha valaki visszaveri a fényt.
A FaceApp evolválódott, ráadásul az, hogy minimálisan se nézzünk ki embernek, új szintre lépett. Először csak kisebb plasztikai beavatkozásokkal történt ez a változás. Kis idegméreg – más néven botox – a homlokba, kis hialuronsav a szájba, de éppen csak annyi, hogy jobban hasonlítsunk filterezett énünkre, mint a valóságra. Ha átesünk a ló túloldalára, akkor is teljesen rendben van minden, mert a botox felszívódik. Végül is csak némi idegméregről van szó, viszonylag kevés olyan esetet jelentettek, ahol komplikáció merült volna fel.
A nők elhitették magukkal, hogy csak és kizárólag saját maguk miatt teszik az egészet. Amit el is hinnék, ha nem profitálna belőle az egész patriarchális rendszer és a szépségipar. Tüneti kezeléssel próbáljuk feloldani azt a belső nyomást, ami minden nőben ott rejtőzik, miszerint 30 éves kor felett már elméletileg nincs értékünk, a szavatosságunk lejár. Egyetlen feladatunk, ami ezen a ponton még hátravan az életünkből, az a gyermekvállalás. Ami csak akkor lehetséges, ha szerencsénk van, és nem hagy el a párunk sokkal fiatalabb nőért. És ha ez megtörténik, akkor természetesen a fiatal nőt fogjuk utálni.
Ebben a rendszerben – ami az öngyűlöletből profitál és produktumnak tekinti azt, hogy valaki megfelel a jelenlegi szépségideálnak – a legnagyobb lázadás az, ha szereted magad.
