■ A magyar költészet napja (április 11.) alkalmából úgy gondoltuk, ideje hangot adnunk a költőinknek is. Bármennyire csodás vagy sokatmondó egy-egy alkotás, a verselők egy része, különösen a fiatalok nem merik felvállalni a rímekbe sűrített érzéseiket, holott a lírikus alkotásokban lehet a leginkább kiteljesedni ilyen téren. A vers gondolati szabadságot ad, nemcsak azért, mert az egymás mellé felsorakoztatott szavakkal az egész világunkat, a lelkünket is körül tudjuk írni, hanem mert a többletjelentéssel bíró motívumok azt is kifejezik, amit nem akartunk vagy nem mertünk szavakba önteni. Jelentése van a kis- és nagybetűnek, a sorok hosszának, a szakaszok, sorok számának, a metaforáknak, az idézőjelbe tett szavaknak, a gondolatjelnek – egyszóval mindennek. Sokszor teljesen más értelmet nyer egy alkotás, ha rájövünk a háttértartalom jelentésére. E jeles nap alkalmából szeretnénk most átadni mindazt, ami szívünket nyomta, ami a rímeink által megelevenedett a papíron.
LnK: Éjfél után
Ma depressziós voltam.
Akarva-akaratlan magamra vettelek,
fejemben ragadtál, akár
az egy éve felragasztott rágógumi íróasztalom alján.
Vártam, hogy szemtől szembeni kommunikáció híján egy SMS-sel megszánj.
Elképzeltem ahogy a félálomban fogat mosol, hajat fésülsz, reggelizel,
naivan elképzeltem, hogy közben én is megférek melletted.
Egész nap rád vártam,
majd mikor rászántad magad egy köszönésre
és mesélni kezdtél,
szavaid egy másik nőről szóltak és rájöttem nekem itt nincs helyem
