Minden év május elsején csomaggal a hátukon, emberek zöme telepedik ki a zöldülő természet melegséget sugárzó, hangulatteremtő ölébe. Ezen a napon nincsenek gondok, nem rohan senki a munkahelyére, nem töri a fejét azon, hogy vajon mi is folyik a világhálón, mert elmerül a természet adta szépségekben, a barátok társaságának zajában, illetve a nyugodt, békés harmóniában.

Május elseje a munka ünnepe, a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnepnap, a legtöbb országban hivatalos állami szabadnap, amely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokról hivatott megemlékezni. A legtöbb országban május elsején ünneplik. Május 1-je hasonló tartalommal katolikus egyházi ünnep is munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. XII. Piusz pápa 1955-ben egy újonnan kreált ünneppel a május elsejét „József, a munkás” ünneppé emelte. Az ugyanerre a napra eső ősi európai pogány ünnepek, mint például a beltane, vagy a hagyományok, mint a májusfa állítása, más eredetűek és tartalmúak.

Gyerekkorunk óta fennáll ez az ünnep, amely számomra sokszor többet nyújt a karácsonyi és a húsvéti ünnepnél is. Persze felmerül a kérdés, hogy miért?! Egyszerű. A karácsonyi és a húsvéti készülődés alatt, a kalácssütéstől a nagytakarításig, az ember csak rohan és rohan. Viszont május elsején az ember csak összepakol és elmegy otthonról. A gyerekek hangjától hangosak a zöldellő erdők, a labdák csak ide-oda repkednek a levegőben, flekken illata árasztja el a természetet, és mindenki csak nevet, boldog, és ami a legfontosabb NEM ROHAN. Ezen a napon nem a körülöttünk lévő dolgok a fontosak, hanem mi magunk, az hogy végre mi érezzük jól magunkat. Nem gondolva arra, hogy mi vár holnap, vagy mi történt tegnap.

A mi családunkban már hagyomány a május elseje megünneplése. Úgy gondolom, minden családban így kellene működnie. Hiszen szükség van arra, hogy megpihenj. Te is, én is, ő is, mindenki. Szóval, ha az idén nem is mentél ki a természetbe, jövőre ott a helyed neked is! ☺