Sokszor hallhatjuk, hogy mennyit fejlődött a világ az évek során. Mindenki kezében ott van az okostelefon, szinte mindenkinek van már Facebookja, Instagramja vagy Snapchatje. Technikailag ez fejlődés, nemde? Talán annak hisszük, de sok dolog változatlan maradt a középkor, még talán az ókor óta. Sokszor ugyanolyan primitívek vagyunk, mint elődjeink. Az emberi gyűlölet mai napig ott él mindenki szívében, pont ahogy a középkorban a hatalom miatt, ahol gyilkoltak is érte, vagy az ókorban, ahol azért versenyeztek, hogy kinek van szebb köve. Ez sajnos mai napig az emberekben van, ugyanaz a gyűlölet, csak más formában mutatkozik meg. Minek hát a sok okoskütyü? Minél okosabbá teszünk egy készüléket, mi annál butábbakká válunk. Telefonjaink lassan mindenre képesek lesznek, számolnak helyettünk, emlékeznek helyettünk, elragadják a társaság, az emberiség szépségét. Valóban fejlődés ez? Fejlődésnek mondható az, hogy a szociális világunk fontosabb a valóságnál? Fejlődés az, hogy nem tudunk úgy leülni egy társaságban, hogy félpercenként ne nyomogassuk azt a telefont? Talán a technika mást igazol, de a fejlődés mindaddig csakis illúzió marad, amíg elmulasztja emberi mivoltunkat.
fotó: unsplash-logorawpixel
